ÜDV A KARMELITÁBÓL

PÁRATLAN OLDAL - LXIV. évfolyam, 22. szám, 2020. május 29.

A Facebookon szembejött velem ez a miniszterelnök úr által posztolt fotó. A Miniszterelnökség teraszán (Karmelita-kolostor) rollerezik elnökünk kisunokája, olyan hosszú, tágas teraszon, hogy vetekszik négy józsefvárosi átlagpolgár lakásnégyzetméterével. L. Simon László nem véletlenül mondta: „sokba fog kerülni, de mindannyiunk örömét fogja szolgálni”. S valóban, a kép idilli, a négyéves forma gyermek rajta gyönyörű. Így felnőni csudijó lehet! A háttérben guszta környezetben üldögél nagypapája, Orbán Viktor egy asztal mellett, joviális úr társaságában. A képbe fölül belóg a királyi palota fenséges épülete. Az időjárás is pompás; valahonnan tudja, a napnak hétágra kell sütnie. A kék ég fehér báránykáival díszülve sugároz meghittséget. Elérzékenyülök. Olyan szép! Ebből a csodából rángat ki a megpillantott komment: „Nagyon kedves, életszerű kép! A Miniszterelnök úr legfiatalabb látogatója! J!” Hát, ja. Egy józsefvárosi nagypapának is életszerű? De sokszor jutott már eszembe: vajon ott fönt a váriak miért nem vegyülnek néha az emberek közé?! Azok az élettől elrugaszkodott kormányemberek, akik rólunk döntenek. Ha például a budapesti közlekedésben kellene nekik is nap mint nap részt venni! Mi, többiek, tudjuk milyen szaga van a busznak a kánikulai hetekben vagy az őszi, vizes-dunsztos párás időben. Meg télen, mikor a hajléktalanok a hideg elől menekülve, lakásnak használva töltik el napjaikat ott, a megfáradtan hazafelé utazó közönség között. Vagy csak egy sima hétköznap, mikor a melósok egész napi munkaruhájukban igyekeznek eljutni célpontjukhoz. Mi ismerjük azt az átható, szúrós szagot, ami a tömegközlekedés sajátja.

Ha hazaérek, én akkor veszek majd levegőt! A Városliget mellett. Illetve vettem, amikor még volt elfogadható, négy éve. Most nincs. A Múzeumi Negyed beruházás elvette, hogy a Várban legyen szép terasz. De szép is a miniszterelnök fotója! Már szinte megvigasztal. Mit nekem egy kis asztma, amim négyéves. A józsefvárosi lakót is megvigasztalja? Még meddig?

Élet és Irodalom 2024