EZER BOCSÁNAT

PÁRATLAN OLDAL - LXIV. évfolyam, 21. szám, 2020. május 22.

A különleges felhatalmazás május végi visszaadása után „mindenkinek adunk egy esélyt, hogy elnézést kérjen Magyarországtól az igaztalan vádakért” – közölte Orbán Viktor május 15-én Belgrádban.

Nem kívánom megfejteni, hogy kinek és miért kellene bocsánatot kérnie a miniszterelnöktől, aki magát és kormányát minduntalan Magyarországgal azonosítja. Ugyanakkor, a teljesség igénye nélkül, van néhány ötletem, hogy ő maga „igaz patriótaként” miért meakulpázhatna.

Azt, hogy május 3-ra jósolta a járvány tetőzését, és másnapra hirdették meg az érettségit, legalábbis gondatlan, tömegeket érintő veszélyeztetésnek vélem. Más kérdés, hogy május elején nem következett be az a krízis, amit jövendölt, de erről a legkevésbé ő tehetett.

Mi magyarázza azt, hogy miközben a budapesti főpolgármestert naponta tették és teszik felelőssé a Pesti úti idősek otthonában bekövetkezett tömeges fertőzésért és a sok halálesetért, ezeket az adatokat a kórházakra vonatkozóan hetekig titkolták? Megjegyzem, átsiklanak a tények felett, hogy Karácsony Gergely már jóval a járványgóc ismertté válása előtt szorgalmazta a kórházakból az otthonokba visszakerültek vírusfertőzésének tesztelését, amit a Fővárosi Kormányhivatal vezetője feleslegesnek tartott.

Nem tudjuk, hogy a kórházak villámgyors, a mindenkor ismert járványadatok alapján indokolatlan kiürítése mennyi áldozattal járhatott. A Klubrádiónak névvel nyilatkozó ápolónő által átvett tíz beteg közül kilenc nem élte túl a kipaterolását. Ez nem reprezentatív adat, de sok ezer embert hoztak nehéz, gyakran lehetetlen helyzetbe, és a kórházigazgatók nyilatkozási tilalma azóta sem teszi lehetővé a tisztánlátást. Az élve maradt érintettektől, illetve a hozzátartozóktól ki fog elnézést kérni?

A felsoroltak mellett az egymásnak ellentmondó, sokszor követhetetlen kormányzati kommunikációt is felróva a magam részéről adnék egy lehetőséget az elmúlt évszázad legsikeresebb magyar miniszterelnökének, hogy elnézést kérjen a magyar emberektől.

A szerző további cikkei

LXIV. évfolyam, 43. szám, 2020. október 22.
LXIV. évfolyam, 42. szám, 2020. október 16.
LXIV. évfolyam, 40. szám, 2020. október 2.
Élet és Irodalom 2020