NEM JÁR KI!

PÁRATLAN OLDAL - LXIV. évfolyam, 19. szám, 2020. május 8.

Kövér László az elmúlt hetekben igazán tevékeny volt. Kiátkozta a nemzetből az ellenzéket, amely „a globalista világelit komprador alakulata”, majd figyelme a nők felé fordult. „Szánalommal” fordul, úgymond, a 2-vel kezdődő személyi számú ellenzéki képviselőnőkhöz, de nem is tekinti nőnek azokat, akik nem teljesítik be az, úgymond, „női princípiumot”.

A szombati parlamenti megemlékezésen aztán gyűlöletáriáinak hirtelen decrescendójában a „béke gyermekeinek” nevezte magukat, a rendszerváltás ma is aktív szereplőit. Megtehette, nem igazította helyre senki. Ekkorra az ellenzéket már nemcsak a nemzetből, hanem az országházból is kiüldözte.

A vasárnapi elcsendesedésben, az istentiszteletre készülődés lélektisztító perceiben aztán ismét szólt a nemzethez. Ezúttal aggodalmáról, hogy „porlik, amortizálódik a demokratikus intézményekbe vetett közbizalom” szerte a világon, s hazánkban is. Ez pedig nagy baj, mert „ha nincs tisztelet, akkor nincs tekintély, ha nincs tekintély, akkor nincs engedelmesség”.

És itt bújt ki a szög a zsákból. Mert bár csakugyan vágyik a többi politikai vezérrel együtt a tiszteletünkre, elismerésünkre, megbecsülésünknek cselekedeteinkben is megnyilvánított érzésére, a végső cél a korlátlan hatalom, a minden esztelen döntésüknek kijáró feltétel nélküli engedelmesség.

Lehet ezt megkövetelni, ahogy a kormányfő és külügyminiszter is teszi napi rendszerességgel, ránk hivatkozva. Tiszteletet követel a magyaroknak, akiknek ez kijár, sok szenvedésükért a múltban, kemény munkájukért a jelenben és kivételes intelligenciájukért most és mindörökké.

Lehet érzelmi zsarolással megszerezni: Alaptörvény asztalával, giccses köztéri szobrokkal, bértollnokok jól fizetett tirádáival. Annyit ér, mint Geszler póznára tűzött kalapjának megsüvegelése a Tell Vilmos-mondában. Addig tart, amíg a polgár fel nem emeli a fejét, öntudatra nem ébred, belátva, hogy nem tartozik engedelmességgel az őt becsapó, kijátszó, zsaroló hatalom hitvány képviselőinek.

Amíg ki nem mondják: a tisztelet nem az így-úgy megszerzett politikai pozíció dekóruma, sokkal több annál. Ki kell érdemelni, szerényebben: meg kell szolgálni.

A szerző további cikkei

LXIV. évfolyam, 26. szám, 2020. június 26.
LXIV. évfolyam, 25. szám, 2020. június 19.
LXIV. évfolyam, 23. szám, 2020. június 5.
Élet és Irodalom 2020