Most már

Másfél hónapja van tényleges járványhelyzet Magyarországon, ennyi idő többnyire elég szokott lenni Orbánnak, hogy uraljon bármilyen különleges szituációt. Most azonban messze nincs igazán alakító helyzetben, még mindig csak követi az eseményeket. Gyenge embereket hozott elő, az ijesztő méretű irányító minisztérium nehezen reagál, visszataszító vita a fővárossal és a nagy veszély: a társadalmi szétszakadtság. Hamarosan ez utóbbi lesz a legnagyobb baja, mert a lakosság egy része a maradékait is föléli, az állami ellátás nélkül maradt oligarchátus pedig hamar a nyakára nőhet.

A televízióban Parragh László vírusválság kérdéskörben nyilatkozgat. Ahhoz képest, hogy részt vett a kormány válságkezelő csomagjának létrehozásában, meglepően tájékozatlan, viszont ezt egy pillanatra sem rejti véka alá. Szinte bármit kérdeznek, arról vagy fogalma sincsen, vagy olyan is előfordul, hogy már a kérdésen is elcsodálkozik. Tájékozatlansága mellett őszinteségével magasodik hivataltársai fölébe. Ő tárgyszerűen kijelenti, hogy a föltett kérdésre nem tud válaszolni, ezzel szemben kollégái mindenre válaszolnak, akár képesek valami értelmeset mondani, akár nem. Parragh nem tud, de udvarias köhintéssel máris várja a következő kérdést, amit megint nem lesz képes megválaszolni. 

Április 6. ebben a meglehetősen egyhangú tájékozatlankodásban is nevezetes nap. Az ATV Egyenes beszéd című műsorának vendége volt, a riporter afelől érdeklődött, miért épp azokat az ágazatokat támogatja a kormány, amiket támogat, miért nem ott avatkozik közbe, ahol már most is sokan vesztették el állásukat. Parragh ezt válaszolta: „Most erre mit mondjak? Annyi ember ment tönkre az elmúlt napokban, és most is megy tönkre, hogy ezzel nem tudunk mit kezdeni.”