FOLKLÓR

Jómagam talán Pintér Lajos költőtől hallottam először a megfigyelést, hogy tudniillik a folklór áthelyeződött a városokba, egyik mai megtestesítője a graffiti. Azóta az internet is a népi kultúra (bölcs mondások, humor, mítoszok, fotók, rajzok stb.) hordozójává vált. És ez bizony élőbb, frissebb, tömegesebb, mint a népi tánc vagy a hagyományőrző fazekasság. A koronavírushoz kapcsolódó okos gondolatok, ám főként a humor valóságos áradata indult el a napokban. Például Állásinterjú 2044-ben. Uram, az önéletrajzából a 2020-as év hiányzik. Mit csinált akkor? „Kezet mostam.” Vagy: Otthoni munkába járáshoz szobabiciklit veszek. Mindez nem is érne meg egy glosszát, ha a Hír Tv nem állított volna össze rosszalló hírcsokrot arról, hogy az ellenzéki politikusok nem átallnak a koronavírussal humorizálni. És nem tartotta volna ezt olyan fontosnak, hogy később is megismételje. Hát igen. A legkülönbözőbb politikai, illetve gondolkodásbeli irányokból hallottam, olvastam már olyan bírálatokat az elmúlt évtizedekben, amelyeknek közös erdője a humor betiltása lenne. De félre a komolysággal. Álljon itt ellazulásként még kettő a net népi szellemességeiből.  A lakosság átvállalta a liszt és egyéb tartós fogyasztási cikkek raktározását a boltoktól. Illetve a havazásos márciusi reggelen olvastam: Holle anyó, nem érted, maradj otthon!