HIÁNYGAZDASÁG

Cédulás megbízással sietek a városközpontba, elsőként a patikába. Hosszú a sor, de végre rám kerül.

– C-vitamin – mondom határozottan a gyógyszerésznek. – Nincsen – mondja, fel sem néz rám. – Szájmaszk – folytatom optimista vigyorral. – Nincsen – hallom a lakonikus választ. – Fertőtlenítő kézmosó-koncentrátum. – Kiírtuk az ajtóra, hogy ezek nincsenek – emeli fel hangját, legszívesebben felpofozna, és kilökne az ajtón. – Viagra van? – dobom az arcába megbántva. – Van, adja a receptet. – Nem kell, csak érdeklődtem – vágom a szeme közé, és kiviharzok az ajtón.

A következő patikához érek, be sem kell mennem, az ajtón egy nagyon takarosan, szépen szerkesztett papírlap fogad, és ismét kiderül, hogy semmi nincs, amiért jöttem ebben a vészterhes időben. További helyeken próbálkozom, eredménytelenül.

Kocsiba ülve bekapcsolom a rádiót, amiből megtudom, hogy ülésezett az Operatív törzs (értsd: Válságstáb), majd aztán hallom, hogy belügyminiszterünk kezet fogott a koronavírussal fertőzött marokkói közlekedési miniszterrel, de a laborvizsgálat szerint az eredmény negatív. Megkönnyebbültem, minden rendben.