Kedves ÁSZ!

VISSZHANG - LXIV. évfolyam, 12. szám, 2020. március 20.

Mivel én vagyok az idősebb, engedd meg, hogy tegezzelek. Tudom, hogy azt híreszteled magadról a honlapodon, hogy 150 éve a közpénzek őre vagy, mintha te már annyi idős lennél, de mi ketten, te meg én tudjuk, hogy éppúgy vagy te 150 éves, ahogy az Erzsébet híd 120, amely azonban ezt nem szerénységből nem híreszteli magáról, hanem mert közben majd’ húsz évig megszűnt létezni. Mert ugye te sem működtél 1949 és 1990 között? Akkor hogy jön ki neked a 150 év?

Az új Erzsébet híd legalább ugyanott áll, ahol a régi volt. A te otthonod viszont nem a Bem rakparton van, ahová születtél, hanem ahol előtted épp az állampárt egyik ökle, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság lakozott, amely egyenes leszármazottja volt az Állami Ellenőrzési Minisztériumnak, azt pedig 1949‑ben az akkori ÁSZ megszüntetése után megalapított Állami Ellenőrzési Központból hozták létre, igen, a Rákosi-időkben.1 De ezt az örökséget, úgy látszik, te szégyelled, amit meg is értek, szóval erről most szót se többet, ha már a bűntudatot emlegetted.

A múlt heti válaszodban (Az ÁSZ válasza, ÉS, 2020/11., márc. 13.) elég válogatósan reagálsz a cikkemben emlegetett felvetésekre (Az ÁSZ Bulgakov teherautóján, ÉS, 2020/9., febr. 28.). Például nem tudjuk meg, miért pont amikor tavaly nyáron elcsatolták az MTA kutatóhálózatát, jutott eszedbe vizsgálódni. Vagy azt sem mondod meg, mi lehet a „közvagyon”, pedig azt most is fölemlegetted.

Harmincéves létedre kicsit nehéz a felfogásod. Azt állítod ebben a múlt heti leveledben is, hogy a cikkemben említett intézet „vagyongazdálkodására vonatkozó alapvető szabályozását a 2016. és 2018. közötti időszakban nem alakították ki, ezáltal a vagyon megőrzésének és védelmének alapfeltételei nem voltak biztosítva, a vagyongazdálkodása nem volt átlátható, elszámoltatható”. Vagy te nem értesz magyarul, vagy mindenki más, mert mint az általad nehezményezett írásomból is kiderül, a szabályozások ki voltak alakítva, és pontosan be voltak tartva, de te erre egyáltalán nem voltál kíváncsi, csak arra, hogy van-e aláírás és pecsét a határidőre beküldött szabályzatokon.

Tény, hogy nem az aláírt példányok másolatát kaptad meg (azokat jóval később küldték be neked, miután fény derült a hibára), de azért azok mind megvoltak, csak te behunytad a szemedet, és azt mondtad, amit nem látsz, az nincsen. Mindaz, amit abban a szép hosszú bekezdésben írsz a szabályszerű vagyongazdálkodásról, felesleges szócséplés, mert te meg se nézted, készült-e például leltári szabályzat, csupán feltételezted, hogy ha nincs a kezedben az összes mellékletével ellátott, aláírt és lepecsételt szervezeti és működési szabályzat (szmsz), akkor dúl az anarchia. Ha pedig te nem akarod látni az aláírt szmsz-t, akkor a leltárról se vagy hajlandó tudomást venni. Ráadásul még ki is szálltál az intézetbe, hogy jegyzőkönyvet felvéve egyetlen hiányzó lap miatt pótlólag beszkenneljed az egyik dokumentumot, de akkor se jutott eszedbe megnézni, van-e ott egy szabályosan aláírt szmsz. (Ahogy egyébként a többi kutatóhelyen sem érdekelt téged, hogy megvannak-e például a hiányosan beküldött aláírásminták.)

De te nemcsak nem értesz magyarul, rendesen olvasni sem tudsz. Azt írod, hogy amikor a „számvevőszéki jelentésből idéz szó szerint, (akkor) az idézetek pontos forrását valamiért nem tartja fontosnak közölni...” Lehet, hogy te az ÉS-nek csak a nyomtatott példányát láttad? De akkor miért nem vetted észre a szokásos tanácsot a cikk végén, miszerint: „A szöveg lábjegyzetekkel ellátott változata a www.es.hu-n olvasható.” Ha kinyitottad volna, ott volt a 2. jegyzetben az a link, amit most is a jegyzetben adok meg.2

Innen persze kiderül, hogy az idézetek az MTA Nyelvtudományi Intézetére vonatkoztak, amit tényleg nem vallottam be a cikkben. Ha gyakrabban olvasnád az írásaimat, amit a jövőre nézve ez úton is remélek, akkor tudnád, hogy én egyedi esetek kapcsán általános jelenségekről szeretek írni. Végigpásztázván a tíz elmarasztalt MTA-kutatóhelyre vonatkozó megállapításaidat, ez az intézet bizonyult „a legsúlyosabb vétséget elkövetett egységnek”, ahogy a cikkben jellemeztem. És épp ennek révén igyekeztem arra rámutatni, milyen kicsinyes, felszínes és tarthatatlan következtetéseket vontál le az összes megvizsgált szervezet tekintetében. (Amit egyébként szinte mindegyikük fel is panaszolt az általad kapásból visszautasított válaszukban, illetve a honlapjukon, lásd egy másik jegyzetemet ugyanott. Bocsánat: egyetlen panaszt elfogadtál, és módosítottad a jelentésedet, mert az Energiatudományi Kutatóközpontot hibásan nem EK, hanem ETK rövidítéssel jelölted. Ugye hogy tudsz te nagyvonalú is lenni!)

Életem előtted nyitott könyv: te azt is tudod, hogy én a NYTI igazgatója voltam, de most azzal vádolsz, hogy „a közpénzek felhasználására vonatkozó legalapvetőbb, az Alaptörvényben lefektetett előírásokat megsértő, a költségvetési szervek gazdálkodására vonatkozó törvényi előírásokat évekig figyelmen kívül hagyó akadémiai intézet vezetője” voltam – csak azért, mert az utódom vagy munkatársai nem az aláírt példányokat küldték el neked (a jogvesztő határidőig). Biztosítlak, még maga Pálinkás József MTA-elnök és Németh Tamás főtitkár írta alá és pecsételte le ezt az érvényes szmsz-ünket, és mind az én, mind az utódom vezetése alatt minden szabályozást betartottunk, még ha te erre nem voltál is kíváncsi.3

És hogy bizonyítsad, tényleg nem tudsz olvasni, ezt az általános következtetésemet: „Az ÁSZ a hiánypótlás, a méltányosság, az igazság fogalmait nem köteles ismerni”, úgy értelmezed, mintha én „hiánypótlást, méltányosságot kér(tem volna) (...) a többi ellenőrzött kutatóintézettől eltérő, egyedi eljárás igényére utal(va)”, holott nem kivételes, csupán tisztességes eljárásra számítottam volna – általában, az összes MTA-intézmény vonatkozásában, nem pedig egyedül az NYTI számára. Tudod, nálunk a tudományban például a pályázatoknál mindig van egy hiánypótlási lehetőség, hiszen nem gépek vagyunk, hanem emberek, akik tévedhetnek. Milyen jellemző, hogy pont az „igazság” szót felejtetted el idézni tőlem, pedig az lenne itt a legfontosabb – legalábbis egyikünknek. És mivel a rád vonatkozó törvény szerint állításaidat még bíróságon sem lehet megtámadni, neked csak a lelkiismereteddel kell elszámolnod.4

Az enyém ugyanis tiszta. Bűntudatom pedig csak amiatt van, hogy olyan társadalomban kell élnünk, amelyben te, mint „a közpénzek őre, a demokrácia pénzügyi garantőre” a volt akadémiai kutatóhelyeket mondvacsinált vádakkal vegzálod ahelyett, hogy olyan közpénzek elköltése után nyomoznál, amilyeneket csak az utolsó pár napban például a tervezettnek csaknem a duplájáért, 800 millióért (!) megépített 2,5 km-es paksi kerékpárút vagy a 2,7 milliárdot elköltött kamupártok kapcsán oknyomozó újságírók derítettek föl.5

1 http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Tortenelem/14Szab%F3_Marjanucz/html/8_4.htm

2 https://asz.hu/hu/jelentesek/osszes-jelentes-sorszam-szerint (20023-20036 közötti sorszámokon)

3 Mint ahogy arra sem vagy kíváncsi, hogy az ITM egy jócskán elavult szmsz alapján működtet olyan államtitkárságokat, amelyek ott fel sincsenek tüntetve.

https://www.kormany.hu/hu/innovacios-es-technologiai-miniszterium/szervezet

4 „Az Állami Számvevőszék jelentései, az abban foglalt megállapításai, következtetései bíróság vagy más hatóság előtt nem támadhatók meg.”

https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1100066.tv

5 https://444.hu/2020/03/05/foldeket-vett-utat-epitett-nagyon-nyomul-pakson-az-orban-rokonok-uzlettarsa#

https://tablet.hvg.hu/itthon/20200304_Alig_sikerult_valamit_behajtani_a_kamupartoktol

 

A szerző további cikkei

LXIV. évfolyam, 20. szám, 2020. május 15.
LXIV. évfolyam, 17. szám, 2020. április 24.
LXIV. évfolyam, 15. szám, 2020. április 9.
Élet és Irodalom 2020