Mítoszok, történészek

VISSZHANG - LXIV. évfolyam, 10. szám, 2020. március 6.

Ungváry Krisztián „fontos, gondolatébresztő” cikkét kiegészítendő, Karsai László sorra veszi az általa fontosnak ítélt, Magyarország II. világháborús részvételére és a magyar holokausztra vonatkozó, visszatérően hangoztatott ferdítéseket és hamisításokat (Mítoszok, tények és pártpropaganda, ÉS, 2020/5., jan. 31.). Teszi ezt vélhetően a ködoszlatás, a tisztázás szándékával, hogy múltunkat tárgyilagosan, a napi politika hordalékától megtisztítva, kizárólag a tények tükrében szemléljük. Erre valóban nagy szükség is van, egy ponton azonban éppen abba a hibába esik, amit a „Jobbik eredeti kulturális programját” megvalósítók szemére hány. A kárhoztatott hamisítások sorában említi azt a nézetet, miszerint „Magyarország nem utolsó csatlósa volt az önkényuralmi, népirtó náci Németországnak, hanem – ahogy a múltat megszépíteni szándékozók állítják − a világháború utolsó áldozata.” Megfogalmazásából egyértelmű, hogy szerinte igenis érvényes ez a hazánkra nézve erősen negatív tartalmú, megbélyegző kitétel (utolsó csatlós). Úgy látszik, arról nincs tudomása, hogy az írásában hivatkozott Ungváry Krisztián történészkollégája erről homlokegyenest ellenkező, tényekkel alátámasztott véleményt képvisel. A Történelemtanárok Egylete által gondozott honlapon a Legendák a 2. világháborús magyar részvételről cím alatt, az Ungváry jegyezte rövid cáfolatok egyike az „utolsó csatlós” kérdésével foglalkozik:

„Állítás: Magyarország volt az »utolsó csatlós«

Cáfolat: Az állítás nem igaz, voltak szövetségesek, melyek tovább kitartottak.

Bővebben: Németország szövetségesei közül Horvátországban és Olaszországban a háború utolsó napjáig folytak harcok, mindkét országban végig működött fasiszta, illetve szélsőjobboldali kollaboráns kormány. A nácibarát szlovák és román emigráns kormány szintén a háború végéig hivatalban volt. Horvátországban és Szlovákiában ráadásul semmilyen kormányoldalról szervezett kiugrási kísérletre nem került sor, szemben Magyarországgal, amelynek államfője és kormánya 1944. október 15-én fegyverszünetet kötött a Szovjetunióval.

Ezzel teljesen összhangban jegyezte meg Feitl István az Az ideiglenesség időszaka – Magyarország 1944–1945-ben című tanulmányában: ...az »utolsó csatlós« megszégyenítő jelzője nem igaz, hiszen a Független Horvát Állam csapatai csak 1945. május 15-én tették le a fegyvert.” (Eszmélet, 2015/106. szám, 8–41.)

Előttem rejtély, hogy a Magyarország XX. századi történelmével hosszú évtizedek óta foglalkozó Karsai számára, több mint 70 évvel a II. világháború befejezése után, ugyan mi hitelesíti az „utolsó csatlós” széles körben elsőként Révai József kommunista pártideológus által propagált teóriáját. Tartózkodóan fogalmazva: ezzel nem erősítette mondanivalója hitelét.

A szerző további cikkei

LXIV. évfolyam, 21. szám, 2020. május 22.
LXIII. évfolyam, 32. szám, 2019. augusztus 9.
LXII. évfolyam, 40. szám, 2018. október 5.
Élet és Irodalom 2020