Tágas börtön

Akkor sem vagyunk bezárva, hiába kattan a zár, és viszi magával Kondi a nagykulcsot, szabadok vagyunk egy kicsit, pár órára, az is valami. Ilyenkor gyorsan szoktunk sokat piálni. Valamelyik csütörtök éjjel annyi cigit szívtam, meg annyi vébékát ittam, hogy csak úgy vert a szívem az ágyban, nem tudtam álomba merülni. Jó érzés sokat inni. Nem gondolok akkor arra, miből kellett volna többet tanulnom, meg úgy semmire sem, csak a röhögések vannak. Jó röhögni a semmin meg másokon, idióta béna faszkalapokon, akik nem mi vagyunk, nem a mi bandánkba tartoznak. Sok a seggfej, mi nem vagyunk azok. Amúgy a múltkor azt hallottam vissza, hogy mi is seggfejek vagyunk, mert iszunk, és aki piál, az le fog csúszni. Dehogy fogunk lecsúszni. A Vissza a jövőbe filmben Marty McFly anyja azt mondja, hogy aki ad magára, az iszik. Mondjuk, ez azért elég nagy hülyeség, de aki nem jó arc, az nem iszik fiatalon. Kocsmázni kell, ez egy lázadás. És ha nincs nyitva a kocsma, nyitva van a koleszablak, ki lehet szökni a nonstop TOTAL kútig, meg nyitva van a szekrényünk is, ahol mindig van dugi vébéká. A kollégiumban inni kell. Nem tudnám máshogy elviselni a szekrényszobát. Ez egy alagsori helyiség, tele ócska, nagy barna faszekrényekkel. Leszakadt ajtók, egerek által kirágott pozdorják, hányadék az egész. Kosz van, és oroszlánszag. A plafonon neonok vibrálnak, ha épp nem égtek még ki, a radiátorok hidegek, az ablakok rosszul záródnak, a falak felázottak, salétromosak, irtó lehangoló. Nekem tavaly ősszel egy egér befészkelte magát a szekrényembe, és ott lefialt egy hétvége alatt, amikor otthon voltam. Jövök vissza, és hallom, hogy valami cincog.