BEÁGYAZÓDÁSOK

PÁRATLAN OLDAL - LXIV. évfolyam, 8. szám, 2020. február 21.

Magyarországon feltűnően gyönge a legtöbb politikai párt társadalmi beágyazódottsága, amihez képest a pártok mintha túlságosan komolyan vennék magukat. Most nem törpepártokra vagy a minden esélyt nélkülöző peremmozgalmakra gondolok, hanem egykori kormányzó szervezetekre, amelyek jöttek és mentek, vagy éppen végelgyengülésben szenvednek. Hosszú a lista: MDF, Kisgazdapárt, SZDSZ, Jobbik, MSZP.

Amerikában viszont a vezető politikusok nem kis részének pártkötődése látszik kirívóan erőtlennek, ingatagnak. Például az Egyesült Államok jelenlegi elnöke valamikor a Demokrata Pártban kezdte politikai karrierjét, de utána társadalmi kaméleonként nem kevesebb mint hatszor változtatott párthovatartozásán. Donald Trump 1987-ben átlépett a Republikánus Pártba, ahonnan később átsétált a Reform Párthoz. Utána egy időre vissza a demokratákhoz, majd a republikánusokhoz, hogy azután a Függetlenségi Pártban kössön ki. Onnan 2012‑ben – ellenséges kisajátítást végrehajtva – megint visszaigazolt a Republikánus Pártba, amellyel 2016-ban megkaparintotta a Fehér Házat, s azóta is vasfegyelemmel tartja kézben.

Ehhez képest már unalmasnak tűnik Michael Bloomberg médiamágnás, volt New York-i polgármester pártkarrierje. Ő is a Demokrata Pártban startolt, de később a Republikánus Pártban és a Függetlenségi Pártban folytatta, hogy azután két évvel ezelőtt visszatérjen a Demokrata Pártba, amelynek színeiben – és mesés vagyonára támaszkodva – nemrég beszállt a 2020-as elnökválasztási küzdelembe.

A párthovatartozás igazi amerikai kakukktojása azonban Bernie Sanders vermonti szenátor, aki úgy lett a most dúló elnökjelölő csata demokrata éllovasa, hogy formálisan nem is tagja a Demokrata Pártnak. A magát „demokratikus szocialistaként” azonosító, a millenniumi nemzedék által kultikus hévvel követett politikus hivatalosan „(párt)független” honatyaként szerepel a Kongresszus nyilvántartásában, bár ténylegesen a szenátus demokrata frakciójához kötődik. A Demokrata Párt establishmentjének nincs ínyére ez a természetellenes állapot, Sanders szélsőbalosnak bélyegzett, populista és megnyerhetetlen választási platformjáról nem is beszélve. Ezért a színfalak mögött a pártvezérkar minden követ megmozgat annak érdekében, hogy júliusban ne a vermonti szocialista legyen a demokraták elnökjelöltje. Sanders és a pártvezetés közötti ellentét szinte már tapintható. A skandináv sütetű jóléti államért rajongó szenátor politikai szerencsétlensége az, hogy a kétpártpólusú Amerikának nincs (mint ahogy Magyarországnak sem) egy épkézláb, életképes szociáldemokrata pártja, ahová ő a politikai lelke mélyén tartozik. Talán itt az ideje létrehozni.

A szerző további cikkei

LXIV. évfolyam, 44. szám, 2020. október 30.
LXIV. évfolyam, 42. szám, 2020. október 16.
LXIV. évfolyam, 41. szám, 2020. október 9.
Élet és Irodalom 2020