L’ÉTRANGER

PÁRATLAN OLDAL - LXIV. évfolyam, 7. szám, 2020. február 14.

„A világ, úgy tűnik, végképp kifordult önmagából. Albert Camus a világ önmagából kifordulásának kezdetén, a hatvanas években írta le ezeket a sorokat a Lázadó ember című művében: »Azon a napon, amikor a bűn az ártatlanság képében tetszeleg, érdekes áttétel folytán az ártatlanságot szólítják fel önigazolásra«” – mondta a Fidesz ötös számú tagkönyvének tulajdonosa a Niedermüller Péter elleni tüntetésen. Mindezt február elsején írásban is megerősítette a magyarnemzet.hu portálon. Bayer Zsolt és a Nobel-díj Bizottság mellett mi is nagyra értékeljük Camus írói kvalitásait, de azt erős túlzásnak tartjuk, hogy egy 1951-ben megjelent művében képes lett volna írni a hatvanas évek világának önmagából való kifordulásáról. Camus-nek amúgy is kevés tapasztalata lehetett a hatvanas évekről, mivel 1960. január negyedikén autóbalesetben meghalt. Javasoljuk Bayer Zsoltnak, aki „Idegen”-ként s némi „Közöny”-nyel mozog Camus életművében, hogy legközelebb használja a jól bevált „Kizökkent az idő; – oh kárhozat! / Hogy én születtem helyre tolni azt” – formulát. Shakespeare homályba vesző életrajza talán nem rejt ennyi buktatót.

A szerző további cikkei

LXIV. évfolyam, 10. szám, 2020. március 6.
LXIV. évfolyam, 9. szám, 2020. február 28.
LXIV. évfolyam, 6. szám, 2020. február 7.
Élet és Irodalom 2020