Schein Gábornak

VISSZHANG - LXIV. évfolyam, 7. szám, 2020. február 14.

Kedves Gábor,

múlt heti írásod azon állításaival, amelyek a Térey Jánosról elnevezett ösztöndíj tágabb társadalmi kontextusára vonatkoznak, nem kívánok vitatkozni (Társadalmi helyzete: író, ÉS, 2020/6., febr. 7.).

Ugyanakkor azt, hogy afféle mindentudó elbeszélőként fölfejted Térey János általad vélelmezett sértettségének okait és következményeit, nem pusztán a halott után maradt élők iránti durva érzéketlenség okán tartom elfogadhatatlannak, hanem a határozott állításként tálalt spekulációk spekulatív volta miatt is. A nemzeti közép avítt szerepét láttad megtestesülni a Paulus és A Legkisebb Jégkorszak írójának ténykedésében, amely szerepnek az egyre növekvő öntudat volt a magva, ami csakis a szerző „rémes gyerekkorából” származhatott – biztos csak így lehetett? „Téreynek hiába adatott meg az is, amire a legjobban vágyott, bár szemérmesen hallgatott róla.” Honnan tudjuk ezt? Ebből a magyar mondatból, legfeljebb. „Otthon Buda egyik legszebb részén. Voltál nála kávézni?

Első halál után nincs második.

A szerző további cikkei

LXIII. évfolyam, 8. szám, 2019. február 22.
LXI. évfolyam, 33. szám, 2017. augusztus 18.
Élet és Irodalom 2020