FEJÉN A SZÖGET

PÁRATLAN OLDAL - LXIV. évfolyam, 6. szám, 2020. február 7.

Rövid részlet egy interjúból. Németh Tünde kérdéseire Szőcs Géza válaszol.

„...[E]gy nagyon drámai igazságot kell kimondanunk. Ez pedig úgy szól, hogy a politika, a sajtó és a kultúra finanszírozása az az eszköz, amivel egy közösség legjobban befolyásolható kívülről. Az erdélyi magyar közösség politikai és kulturális igényeit a román állam nem volt hajlandó tudomásul venni. Ily módon egész kulturális felépítményrendszerünk – hogy egyebekről itt ne beszéljünk – egy budapesti köldökzsinórról kezdett táplálkozni. Ezzel az a baj, hogy azok, akik a budapesti pénzcsapoknál állnak – meg az erdélyi klientúrájuk – totális monopóliumhoz jutnak. A templomjavítástól kezdve ösztöndíjak odaítélésén át az egyes lapok fenntartásáig egy végtelenül centralizált, önnön hatalmi érdekeit vakon szolgáló struktúra jön létre, amely nem tűri a kritikát, az ellenvéleményt, a másságot, a pluralizmust.” (Forrás: szocsgeza.eu)

Pontosítás: a diagnózis 1997-ben, Horn Gyula miniszterelnöksége idején született.

Megállapítás: a „budapesti pénzcsapoknál állók” személye idővel változik, de az utolsó másfél mondat érvényessége állandó.

Kérdés: az „erdélyi klientúra” tegnap is kapott, ma is kap, de mi lesz holnapután?

A szerző további cikkei

LXIV. évfolyam, 4. szám, 2020. január 24.
LXIII. évfolyam, 50. szám, 2019. december 13.
LXIII. évfolyam, 45. szám, 2019. november 8.
Élet és Irodalom 2020