Gyertek haza, kik megfáradtatok

Marilynne Robinson: Itthon. Fordította Mesterházi Mónika. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2019, 455 oldal, 4999 Ft

Az Itthon nagyszerűsége pontosan ebben a kettősségben, profán és szakrális ütköztetésében, a magasztos nyelvezet és a hétköznapi problémák egymásra csúsztatásában rejlik. Rendre felmondja azokat a leckéket, amelyeket általában a modernség utáni nyugati családregények. Kérdéseket tesz fel sorsról és örökségről, a testvéri és a szülői szeretet természetéről, megértés és megbocsátás kapcsolatáról, de azt is felveti, hogy vajon az otthon egy magától értetődő közeg, vagy az embernek magában és másokban kell megtalálnia az oda vezető utat. Megjelennek benne a leszármazástörténetek bibliai képei, és a ház előtt emberemlékezet óta álló, szerteágazó tölgyfa is – az Itthon azonban mégsem átlagos családregény, mert a legtöbbet nem az együttlétről, hanem a magányról mondja. A Kálvin műveit rendszeresen újraolvasó és értelmező – sőt, azokról esszékötetet író – Robinson a protestáns teológiai fontos téziseivel metaforizálja ezeket a kérdéseket: a kegyelem, az eleve elrendelés és az üdvösség fogalmain keresztül. Boughton tiszteletes fiainak hagyományos, lányainak azonban ezekre a fogalmakra utaló keresztnevei vannak (Hope, Faith, Grace, Glory). Ez egyszerre forgatja ki és mutatja meg a nők szerepét ebben az erősen patriarchális világban, amelynek a tetején maga az Úr áll.