A derék magyar katona

VISSZHANG - LXIV. évfolyam, 6. szám, 2020. február 7.

Jeszenszky Géza történész az Élet és Irodalom Ex Libris rovatában (2020/2., jan. 10.) négy könyvről fejtette ki véleményét. A második világháború alatt elkövetett bűncselekményeket tárgyaló könyvek közül messze a legbővebben két, a nők megerőszakolásával foglalkozó műről írt (Szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta L. Balogh Béni: „Törvényes” megszállás. Szovjet csapatok Magyarországon 1944–1947 között; Kunt Gergely: Kipontozva... Nemi erőszak második világháborús naplókban). A szerző ezen belül részletesen szólt a szovjet katonák által elkövetett erőszaktevésekről. A tényszerűen és hosszasan sorolt nevek, dátumok és megrázó idézetek alapján az olvasó pontos képet tud alkotni a magyar nők – háborús bűncselekménynek számító – megerőszakolásának mibenlétéről. Az aprólékos leírást követően a szerző – Kunt Gergely kötetéhez kapcsolódva – egy bekezdés erejéig kitér a megszálló magyar katonák által, a szovjet polgári lakossággal és a nőkkel szemben elkövetett erőszakos cselekedetekre is. Jeszenszky idézetei és megközelítése alapján pontosan leírható az erőszakoló orosz és magyar katona, valamint a megerőszakolt magyar és ukrán nő közötti különbség. Az oroszok tömegesen, rendszerszerűen, durván és kíméletlenül erőszakoltak, a magyarok viszont csak elhanyagolható mértékben, alkalmi jelleggel, úriemberként, közös megegyezésen ala­pulóan. Az egyik oldalon a barbár orosz, a másik oldalon a lelkiismeret-furdalással küzdő derék magyar katona áll, valamint a menekülésre képtelen meggyalázott magyar nő és a bűbájos szavakkal elcsábítható, önmagát szívesen felajánló ukrán asszony. A szerző megemlíti ugyan, hogy szembe kell néznünk a magyar erőszaktevésekkel is, de önmaga éppen ennek ellenkezőjére ad példát. Megközelítése pontosan mutatja, hogy a magyar megszálló csapatok háborús bűncselekményeinek elkövetésével kapcsolatban hol tartunk a szembe nem nézés folyamatában.

Jeszenszky Géza egyoldalú könyvismertetése nemcsak félrevezető, de etnocentrikus is, amely az elkövető nemzetisége szerint gondolkodik a háborús bűncselekmények elkövetéséről. A magyar elkövetői oldalt elemezve forráskritika nélkül idéz, az orosz áldozati narratívákat pedig teljesen figyelmen kívül hagyja. Milyen szerencse, hogy Jeszenszky Géza interpretálása csak egy a sok közül, mivel mindennek már létezik szakirodalma, nem utolsósorban az általa recenzeált Kunt Gergely-kötet.

A szerző további cikkei

LVIII. évfolyam, 45. szám, 2014. november 7.
LVII. évfolyam, 18. szám, 2013. május 3.
LVI. évfolyam, 26. szám, 2012. június 29.
Élet és Irodalom 2024