Áttűnés?

A lap 2020. január 17-i száma (2020/3.) Áttűnés című cikkében Váncsa István besétált az általa ostorozott cigánygyűlölők utcájába: „Hitelesnek tűnő számítások szerint tizennégy év múlva országos szinten is több cigány csecsemő fog születni, mint nem cigány.” Fel lehet állítani olyan demográfiai modelleket, amelyekből hosszú távon cigánytöbbség következik hazánkban, először a csecsemőknél, majd lassan az egész népességnél. Vannak olyan országok, ahol 100 év alatt teljesen felborult vagy fel fog borulni a többségi és a kisebbségi népesség létszámaránya (például Koszovóban a szerbeké és az albánoké, az Egyesült Államokban pedig a „fehéreké” és a többieké).

De hazánkban nem ez a helyzet, és reális demográfiai modellek belátható időtávra nem vetítik előre a cigánytöbbséget. Kertesi Gábor kollégám bocsátott rendelkezésemre két nyilvános anyagot. Az egyikből az látszik, hogy 2008–2018 között az általános iskolások között a cigánynak becsült tanulók aránya stabilan 13 százalék körül mozgott. Pár év múlva ezek a korosztályok lépnek szülőkorba, és alkotják a szülő nők zömét. Ezért – eltekintve attól, hogy a cigány kismamák életkora jelentősen alacsonyabb, mint az átlagos – a cigányoknál 0,51/0,13=3,9-szeres relatív teljes termékenységi aránynak (TTA) kellene érvényesülnie ahhoz, hogy pár éven belül a cigány csecsemők száma túlsúlyba kerüljön. (A TTA egy bonyolult statisztikai mutató, amely valami olyasmit becsül, hogy adott időszakban egy anya hány gyermeket szül.) A másik anyagból kiolvasható, hogy a tényleges relatív teljes termékenységi arány 2011-ben már csak 2,10/1,22=1,72 volt, kevesebb, mint fele a számított értéknek.  Abban viszont igazat adok Váncsa Istvánnak, hogy minél jobb az iskolázottság, annál kevesebb cigány gyerek születik, annál későbben, s ez is az ijesztőnek szánt előrejelzés ellen hat.