Zecharja illatáldozatot gyújt az Isten oltárán
PRÓZA - LXIV. évfolyam, 3. szám, 2020. január 17.A papok kamráját másik két pappal kellett megosztania.
Ez talán egy kissé szokatlannak tűnhet, mert biztosan tudjuk a korabeli templomi rend előírásaiból, hogy az égő áldozathoz, az áldozati kos előkészítéséhez, nyúzásához meg az oltár parazsának fölszításához több áldozattevőre is szükség volt. A Tűz-teremben ezek szerint több kamra is lehetett a vastag sziklafalba vájva, és talán így hármasával tértek nyugovóra szűk és kemény nyoszolyáikon a másnapra rendelt papok. Róluk nem sokat tudunk, pedig ők lehettek azok, akik aztán visszavitték Zecharja magatehetetlen testét a hálókamrába, hogy mégse maradjon ott a Szentély lépcsőjén az Úr szégyenére, és annyi riadt, mégis szemérmetlenül mohón tolakvó pillantásnak kitéve. Csak annyit árultak el később, hogy higgyék el nekik, alig volt súlya. Ők maguk sem értették, hogy szinte egyik pillanatról a másikra hová illant el a teste, hová tűnt a csontjairól a hús, de az tény, hogy szinte olyan volt, mintha csak egy rongycsomó hevert volna a hideg kövön.
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
