Nyakukban nemzeti sál

VISSZHANG - LXIV. évfolyam, 2. szám, 2020. január 10.

Vásárhelyi Mária az antiszemitizmus hazai megerősödéséről ír a karácsonyi ÉS-ben (A ház falán a jel, 2019/51–52., dec. 19.). Osztom az aggodalmát. A Nélküled című dal minősítésében azonban nem értünk egyet. Lesajnál, provokál, megítél ezreket (a YouTube számlálója szerint 125 689 like-ot kapott a dal, és 39 milliószor hallgatták meg eddig). Hiszen immár tudja, ha ezt a dalt bántja, érzékenységet sért, mégis teszi. Vélhetően azt feltételezve, hogy a dal tárgyilagos megítélés szerint (pop)giccs és  nacionalista, tehát akik ezt a dalt szeretik, azok éppen azok, vagy legalábbis olyanok, akikről az írása szól, nem kell tehát velük szót értenie, nem kell megkísérelnie véleménye megértetését. Noha én azt gondolom, nem olyan rossz a helyzet, hogy ezt ne kellene megpróbálni újra és újra, még akkor sem, ha reménytelennek látszik.

Nem feltétlenül nacionalista, aki hazaszeretetében érzelgősségre vetemedik. Hogy ez nacionalista színezetet kapjon, ahhoz érzéketlenség kell a másik ember hazaszeretete iránt. Ebben a dalban nincs semmi ilyesmi.    

Ami a giccset illeti, a Beatles-sláger, amit ugyanebben a lapszámban Hanák András Ötven év magány című írásában angolul idéz, az ötvenedik érettségi találkozójukról mesélve, a lázadás nótája volt, de ma már többnyire csak asztali zene, giccs. Az Örömóda is kicsit túl van töltve érzelemmel, egy rossz tálalás, és máris joggal lelheti a hideg a hallgatóját. Egyébként az a dal, amiből egy sort írása címéül választott Vásárhelyi, jelezhette volna neki, hogy a popdaloknál más a mérce, mint a verseknél, ami a szövegben művirág, az a zene, az előadás révén megéledhet.

Még tovább, a nacionalista és a giccskedvelő sem feltétlenül antiszemita. Érdemes lett volna tehát velük külön szót érteni.

A Nélküled dal, a Nélküled jelenség jelentése még nyitott, nem dőlt el, hogy az országhatárokkal szétszabdalt magyarság összetartozásának ünnepi szózata lesz-e, esetleg hőzöngő stadionok indulója, vagy éppen megmarad egy furcsa, nekem eléggé szívszorító kettősségben, ahogy Dunaszerdahelyen szól, a magyarországi ultrák harci kedvének és felvidéki magyarok megmaradásra szító fájdalmas énekének keverékeként. Utóbbi a valószínű, mert valójában maga a dal nem nagyon engedi a kisajátítást. A vérségi utalás a refrénben, bárhogy metaforizálódik is, kizárja, hogy ne keltsen zavart, ha himnuszként adnák elő, a dal érzelmes, elégikus tónusa pedig azt lehetetleníti, hogy indulóvá váljon. Mintha a mai, zavaros néplélek hű tükreként szólna és keltene visszhangot ez a kusza, balladánál is balladásabb dal. Megkésett is, eltévedt is. 

A Puskás Aréna népe számára azonban a Nélküled kétségtelenül giccsként volt tálalva. (A 2019-es újévi koncerten már Mága Zoltán kísérletezett ezzel a megoldással. Jobb ízléssel, mint a stadionbeliek.) Ez igaz. Csengő-bongó, oda nem való – mert rossz helyre került – kurucos zokogásnak. (Nyakukban nemzeti sálakkal vonuló dunaszerdahelyi kislány és társai énekelték a keserű, dacos felnőtt számvetést [= áltörténelmi borongást], egy stadionavatón: íme a nemzetegyesítés Orbán módra.) De mivel erősen hiányközösség vagyunk, és a dallam remek, mégis átütött az érzelem, szépen szólt. Hogy mennyire funkciótlanul, mennyire fals szerepben, azt a helyzet és a meccs végeredménye kielégítően magyarázza. Egy stadionavató, mint a magyarság összetartásának ünnepe? Mi mást mondhatnánk, mint amit az M1 tévé mond: A Népstadion tovább él a Puskás Arénában. Így van. A Népstadion avatása 1953. augusztus 20-án a nemzet megtévesztésének, félrevezetésének, nagyszabású eseménye volt. (Hiszen volt foci, volt ürügy.) A Puskás Aréna avatása ehhez képest sirató lett. (Hiszen ürügy, vagyis foci sem volt. A dal meg a nemzeti önsajnálat örök slágerének egyik átirata. Szerencsére korántsem annyira durva történelmi háttérrel.)

Azoktól, akik ellenérdekeltek az antiszemitizmus terjedésében, elvárható volna nemzeti ügyekben, akár csak egy dal megítéléséről van is szó, az árnyalatokkal való fokozott törődés.

Jogosan érezhetünk aggodalmat a határon túli magyarság gyors fogyása, beolvadása, kivándorlása, nyelvvesztése, kultúravesztése miatt. Fájdalmas annak belátása, hogy tehetetlenek vagyunk, mit sem tehetünk értük, hiszen mindezt egy magával sem boldoguló Magyarországról nézzük. A Nélküled című dal keltette érzelmi fellobbanásba kellett belevonódnia a katasztrofális, mert semmire nem jutó labdarúgó utánpótlás-nevelés, a semmibe elfolyt milliárdok miatti csalódásnak, indulatnak, keserűségnek. Sajnos, sikerült az akció. A Puskás Aréna felszentelődött s egyúttal bepiszkolódott.

A szerző további cikkei

LXIV. évfolyam, 5. szám, 2020. január 31.
LXIII. évfolyam, 49. szám, 2019. december 6.
LXIII. évfolyam, 22. szám, 2019. május 31.
Élet és Irodalom 2020