Pseudo-Augustinus: A sikerről

A sikerről írt traktátust (De successu) – amely leginkább a színházi siker természetét vizsgálja, és amely csak különféle fordításokban maradt ránk – Pseudo-Augustinus közvetlenül Augustinus De musica című nagy hatású műve befejezése után, tehát valamikor 389 után írhatta, mintegy annak folytatásaként. Megerősíti ezt a feltételezést az a tény, hogy a szöveg több alkalommal is szó szerinti részeket vesz át a De musica Első könyvéből, ennek is a Hatodik fejezetéből. Alypius híres történetének a fölidézése arra enged következtetni , hogy a mű születését a Confessiones megírása utáni időre tehetjük, tehát valamikor 400 körülre. Azt sem zárhatjuk ki teljes bizonyossággal, hogy a párbeszéd évszázadokkal később íródott. Pseudo-Augustinus nem csak hallotta, olvashatta is a Vallomásokat, innen is szövegrészeket, jellegzetes augustinusi kifejezéseket és nyelvi fordulatokat vesz át (A Harmadik könyv Hetedik fejezetéből). Tekintettel arra, hogy a Confessionest, mint tudjuk, hangos felolvasásra szánta Augustinus, nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét sem, hogy Pseudo-Augustinus a számára fontos szövegrészeket megjegyezhette és így emlékezetből idéz. A hibátlan idézetek mindazonáltal azt a nézetet erősítik, miszerint a homályban maradt, mesteréért rajongó szerző Augustinus műveit behatóan ismerte. Pseudo-Augustinus párbeszéde traktátusának itt csak az első fejezetét adjuk közre, amelynek a színházi hatás és a „gonosz siker” áll a középpontjában. A „jótékony siker”, valamint a siker mérhetőségének a kérdését a következő fejezetekben fejti ki a szerző. A szövegátvételeket és idézeteket most nem jelöljük. (V. A.)