HOGYAN VISZONYULJUNK?

Itt van ugyebár az utóbbi hetek nagy botránya. Foglaljuk össze.

G. úr megkérdezte a Hölgyet: „Ugye, te is akarod, ugyanúgy, ahogy én?” A válasz elutasító volt, de tanúk híján nem tudjuk ennek a mértékét, válasszunk ki három tetszőleges választ a rendelkezésünkre álló halmazból: „Sem most, sem máskor!” „Kopjál le, vén kecske!” „Szó sem lehet róla!” G. úr (megértve a válasz nem túl bonyolult üzenetét) azt mondta: „Bocsánat!”

Nem éppen így történt, de ez volt a lényege. A Főnök is megtudta a dolgot, megállapította, hogy malőr esete forog fenn, de azt is eldöntötte, hogy nem kell felfújni az ügyet: „Jól van, gyerekek, máskor ne forduljon elő!”

A történet elfelejtődött volna, de mégsem. G. urat pellengérre állították, a Bűntelen Férfiak Grémiuma szigorú fenyítést helyezett kilátásba. Jó hátszéllel óriási karriert futott be az – egyebütt magánügynek számító – eset, el egészen odáig, hogy a Bölcsek Tanácsában törvényalkotásra gyűltek össze. „Soha többé ilyen abúzust” felkiáltással négy törvénytervezet is született: 1. színházi korifeus (vagy rendező) csak eunuch lehet; 2. színházakban kötelező lesz az erényöv használata; 3. kufircolni csak nyílt színen szabad, a színfalak mögött „egyáltalán sem”; 4. tűzre kell vetni a szereposztó díványokat. Mostanában választják ki a legerkölcsösebb változatot.

Hasonló esetben (nem most, hanem a Ceau-diktatúra idején) a marosvásárhelyi El… gyár igazgatóját nyílt pártgyűlésen kívánták móresre tanítani. O. I. mérnök, meghallgatván a párttitkár huszonnyolc perces ’vádiratát’, csak annyit mondott (nem túl szelíden): „Semmi közötök az én farkamhoz!”, felállt, kiment és bevágta maga mögött az ajtót.

 (Az érzékeny lelkűek kedvéért a mérnök válaszát megcenzúráztuk.)