Megjegyzés

Dés László, Esterházy barátja és alkotótársa reagálásában (Hogy gondozd?, ÉS, 2019/47., nov. 22.) értékes kiegészítéseket fűzött Huszárok Csillaghegyen című írásomhoz (ÉS, 2019/46., nov. 15.), köszönet érte.  Egy tényállításban szeretném csupán pontosítani a pontosítását. Azt írja az Esterházy és Petri Kossuth-díja ellen tiltakozó Torgyán-interpellációval kapcsolatban, hogy „a Fidesz nem fogadta el a miniszteri választ”, illetve „mindahányan egyetértettek Torgyán címkéző mocskolódásával”. Az országgyűlés honlapjának adatai szerint a szavazáskor a mindössze húszfős Fidesz-frakció jelen lévő többsége (14 fő) egyáltalán nem vett részt a szavazásban, ketten tartózkodtak, és csak hárman – Glattfelder Béla, Kövér László és Tirts Tamás – utasították el kifejezetten nemmel Magyar Bálint miniszteri válaszát. (A Fidesz padsoraiból érkező tapsról az interpelláció parlamenti közvetítésének helyszíni tudósítója, Domány András tesz említést a hangfelvételen.) Árnyalatnyi különbség ez annak megítélésében, hogy a liberális, modern, nyugatos pártból jobbos, fundamentalista, állampárti politikai erővé való Fidesz átalakulásának épp melyik fázisában tartott 1996 elején. Főleg ahhoz képest, hogy később milyen messzire és milyen mélyre jutott, amit akkor éppúgy semmi nem jelezhetett előre, ahogy ma sem látható még, hova vezet ez az út, és mi vár a végén.