FELÁLLNI!

Színházban nem mindig akkor nevetek, amikor mások, s a vastapshoz sem mindig csatlakozom: saját tempómban ütögetem össze tenyeremet. Templomban gyakran felállva mondom az imát, miközben mások letérdelnek. Koncertek végén általában ülve tapsolok, hiába áll fel körülöttem az egész nézőtér. Mert így érzem jónak. Mert nem birka vagyok egy nyájban, hanem önálló ízléssel, igénnyel, döntéssel bíró individuum.

A Puskás-stadion megnyitóján is biztosan ülve maradtam volna, amikor felcsendült egy dal, ami nem a Himnusz és nem a Szózat. Mért kéne rá felemelkedni?

Persze, ha tudom, hogy emiatt lefényképeznek, kiplakátolnak és kigúnyolnak, akkor állok én is, mint a cövek. Van az a fenyegetettség, amiért birka lesz az ember kis hazájában...