ITT VAN ÚJRA

PÁRATLAN OLDAL - LXIII. évfolyam, 46. szám, 2019. november 15.

Szeretem az évszakot. Talán mert a közepén születtem. A színek, az illatok, némi melankólia. Közelítünk.

Születésnapi buli nálam. A szokásos „Skorpió”. Legjobb barátaimmal körülvéve. Kaja, ital, torta, ajándékok (polcot kérek a könyveknek!, a könnyeknek elég a papírzsepi).

Nézem, hallgatom őket. Egyetemi docens, gimnáziumi tanár(ok), műszaki igazgató szakrendelőben, sportmenedzser, bankban dolgozó szakember. Megrögzött liberális, kiábrándult fideszes, őszinte konzervatív. Szemlélődöm, beszélgetek, biztatok: némi remény csillant előttünk. És mégis aggódom: nincsenek a helyükön.  Szkeptikusak. Jobb lenne elmenni innen – ez az „általános nézet”.

Nem akarom elengedni őket. Mindig is önző voltam.

A szerző további cikkei

LXIV. évfolyam, 27. szám, 2020. július 3.
LXIV. évfolyam, 20. szám, 2020. május 15.
LXIV. évfolyam, 16. szám, 2020. április 17.
Élet és Irodalom 2020