Atatürk inverze

VISSZHANG - LXIII. évfolyam, 43. szám, 2019. október 25.

Széky János múlt heti írásához kapcsolódom. (Törökülés Bakuban, ÉS, 2019/42., okt. 18.) Miért tájékozódik a magyar állam politikailag és kulturálisan a Kelet felé? Mert van egy ilyen tradíció. Ami zajlik, legújabb (vad)hajtása annak, amit Ablonczy Balázs nem is olyan régi kötetében – Keletre, magyar! – szépen körbejárt. Mit gondoljunk erről a XIX–XX. század fordulóján megjelent romantikus, gazdasági célokat is dédelgető imperializmusról, turkomán szellemi mozgalomról? Ablonczy könyvében sorolja a turanizmus komikus, dilettáns vonásait, hát 30–40 év múlva a populista Orbán bakui kipcsakozása fogja gyarapítani e jegyzéket. A különlegességünkkel kapcsolatos, sültbolondságig terjedő, parttalan ötletelés folytatódik. Gyanúm szerint Orbánt a török államok vezetői a háta mögött kinevetik. 

A nyugatos, polgári fejlődés útjára lépő államok gyakran keresnek mintákat a múltban, bizonyítandó ősi civilizáltságukat. Köztudott, hogy az oszmán múlttal gyökeresen szakító Musztafa Kemál is igyekezett valami kontinuitást találni a kis-ázsiai területen hajdan virágzott hettita birodalommal. Német és angol tudósok gyorsították fel Hattusas (ma Boghazköy) régészeti feltárását. A sztyeppe harcias törökjeit ősökként felmutatni – az Európából elvágyódás csalhatatlan tünete. Orbán Atatürk inverze. Ablonczy szerint a turanizmus nem más volt a kései dualizmusban, mint „eszköz a nemzeti önbecsülés visszaszerzésére”.

A tavaly 102 évesen elhunyt román történész, Neagu Djuvara a román bojárságot kun származásúnak tartotta. Mit szólnánk, ha a Románia felvételét kérné a Türk Tanácsba?

A szerző további cikkei

LXIV. évfolyam, 11. szám, 2020. március 13.
LXIII. évfolyam, 4. szám, 2019. január 25.
LXII. évfolyam, 39. szám, 2018. szeptember 28.
Élet és Irodalom 2020