AZ IGAZI TÖRTÉNET

Az Országház alsóházi üléstermében az elnöki pulpituson van egy golyónyom. Kövér házelnök erre hívta föl az ellenzék figyelmét. A rettenthetetlen házelnök vagy nem ismeri a történelmet, vagy nincs érzéke az összefüggésekhez. Ugyanis ez a tanulság neki szólna. Érdemes fölidézni az 1912-ben történteket. Az év május 22-e óta Tisza István (ahogyan Ady nevezte: a vad geszti bolond) volt a ház elnöke. Akkor már vagy 10 éve, különféle posztokon ülve, ő uralta az országot, Ferenc József császár bizalmából. Május 22-i kinevezését az ellenzék obstrukció bevezetésével, az utca népe tüntetéssel fogadta. Közutálatnak örvendett. Mind az obstrukció, mind pedig a tüntetés oka Tisza rögeszméje, a haderőreform törvény volt, amely egyértelműen utalt a háborús készülődésre. A tüntetést a rendőrség szétverte, az attak 6 halottat hagyott a téren. Amikor Tisza megválasztásáról szavaztak, Kovács Gyula képviselő a törvénytelenség elleni tiltakozásul az urnát a terem közepére dobta. Ekkor a kormánypárti képviselők Kovácsot agyba-főbe verték és kidobták az ülésteremből. Mint a kocsmában, jegyezte meg Apponyi Albert gróf. (Aki 8 évvel később a magyar küldöttséget vezette Trianonban.) Tisza az ellenzéki obstrukciót megszüntetendő csendőröket hívott az ülésterembe, és kivezettette az összes ellenzéki képviselőt, és a kormánypártiak megszavazták a törvényt. Amikor Tisza cinikusan azt kérdezte, maradt-e a teremben ellenzék, akkor Kovács Gyula rontott be a terembe, és „van még itt ellenzéki” felkiáltással háromszor lőtt rá Tiszára. Pisztolya negyedik golyóját a saját fejébe eresztette. Csodával határos módon életben maradt, és még nagyobb csoda, hogy a bíróság pillanatnyi elmezavarnak minősítve az esetet, felmentette őt. Tisza is megúszta, bevitte a háborúba az országot. Az eredmény ismert: nyolcszázezer magyar halott, ugyanannyi magyar hadirokkant és végül Trianon. Tisza gróf ellen a sikeres, a negyedik merénylet 1919. októberének végén történt meg.