Barátom Platón, de...

...még inkább barátom az igazság. Gadó Gábor, akit nagyra becsülök, és akivel általában egyet szoktam érteni, azon háborog (Különórák Boris Johnsonnak, ÉS, 2019/40., okt. 4.), hogy a kormánypárti képviselők nem jelentek meg az ellenzék által kezdeményezett rendkívüli parlamenti ülésen, és így határozatképtelenség miatt nem lehetett megtárgyalni a klímavédelmi határozati javaslatot. Bohóctréfának nevezi, hogy bár az ülést összehívni kötelező, a távolmaradással mégis meg lehet akadályozni és ellenzéki kampányakciónak minősíteni. Csakhogy ezt nem a Fidesz találta ki.

2006. március 8-án, röviddel a választások előtt a Fidesz hívatta össze az országgyűlést rendkívüli ülésre az Otthonteremtés Plusz Programról és a 14. havi nyugdíjról, valamint a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök üzleti tevékenységét vizsgáló bizottságról szóló javaslatainak megtárgyalására. A kormánypárti többség távol maradt. Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője közölte, hogy „szocialista képviselők nem kívánnak a Fidesz kampánygyűlésein részt venni”. Hasonlóan döntött az SZDSZ frakciója is.

2004. január 26-án ugyanez történt. A Fidesz szerint „egy héttel az új költségvetés életbelépése után kiderült, hogy az hamis számadatokon alapul”, és tisztázni kellett volna, hogy „a polgárok, valamint az országgyűlés megtévesztéséért kit terhel a felelősség”. De a többségben lévő MSZP és SZDSZ képviselői nem jelentek meg, az ülés elmaradt, csak a napirend előtti felszólalások hangozhattak el.

Mint most, szeptember 18-án is. Ám a 2004-es és a 2006-os esemény idején Gadó Gábor az Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára volt. Nem emlékszem, hogy akkor megszólalt volna.