TROMF

Ittas, húsz év körüli férfi magyarkodik a 4-es villamoson. Előbb igazságot követel hangosan a megcsonkított nemzetnek, majd bizonygatni kezdi a vele szemben ülő, tanár külsejű hölgynek, hogy fejből képes felsorolni a nemzeti tizenegyet. Útitársnője nem jön zavarba. Szelíden közli a fiatalemberrel, hogy ő inkább a tizenhárom aradi vértanú nevére lenne kíváncsi. A hetvenkedő meghökken, s összeráncolt homlokkal kutat emlékei közt jó darabig. Egyetlen szó nélkül, megjámborodva száll le az Oktogonnál. Az utasok fellélegeznek. De csak egy idős úr vállalja a demagógia vádját, s jegyzi meg hangosan, amit mindannyian gondolunk a történtekről: a stadionok országában bizony ebek harmincadjára jutott az oktatásügy.