GLOSSZA

PÁRATLAN OLDAL - LXIII. évfolyam, 40. szám, 2019. október 4.

„Magyarország a csatlakozási szerződés aláírásával kötelezettséget vállalt az euró bevezetésére. Olyan gazdaságpolitikát kell tehát alkalmaznunk, amely elősegíti, hogy az ország teljesítse az inflációra, a kamatra, az árfolyam-stabilitásra és a kormányzati pénzügyi pozíciókra (költségvetési hiány, államadósság) vonatkozó maastrichti kritériumokat. Az Orbán-kormány idején a főbb mutatók alapján (ezeket ld. az 1.2. fejezetben) Magyarországnak minden esélye megvolt arra, hogy 2007-ben az euróövezet részévé váljon. 2002 óta azonban egyre távolodunk attól, hogy a magyar polgárok is élvezhessék az egységes valuta használatából fakadó előnyöket. A jelenlegi pénzügyi, gazdasági válságban az euró kiállta a próbát, bebizonyította, hogy stabil pénznem. Így kijelenthetjük, az a 2002 óta a baloldali kormányok által gyakorolt politika, amely nem tekintette prioritásnak az euró bevezetését, megbukott, és súlyos helyzetbe sodorta az országot; Magyarország 2008 végére a csőd szélére került. (...) Északi szomszédunknál, Szlovákiában pedig 2009 januárja óta fizethetünk a közös európai pénzzel. Mindez azt mutatja, hogy a hasonló helyzetből induló országok közül is voltak már olyanok, amelyek képesek voltak megfelelni a feltételeknek. Mindez kétségkívül rontja hazánk versenyhelyzetét és nemzetközi megítélését. A szlovák »lekörözés« az euró bevezetését, valamint az egy főre jutó GDP-t illetően hazánk lemaradásának félreérthetetlen jelképe.”

(A Fidesz európai parlamenti választási programja, 2009)

Élet és Irodalom 2024