TÉR

Nem kicsi. Egyik felében látványos szökőkút Neptunus szobrával. Gyerekek, felnőttek élvezik hűvösét. A teret körülölelik az árnyat adó fák. Kis madáretető házacskák majd’ mindegyiken. A fák alatt a padokon nézelődő, pihenő emberek: idősek, anyukák, söröző srácok, szerelmesek. A tér közepén sok-sok zöld, virágok. Másik felében újabb szökőkútsor: hol kisebb, hol nagyobb zuhataggal örvendeztetik meg a már a látványától is felfrissülő arra járókat.

A virágok és szökőkutak között egy vidám fiatalember rohangál gyerekekkel; a kicsik sikongatva futnak a hatalmas – olykor amőbaformákat produkáló – buborékok után. Egy vödör, két kötél: képződik a sok-sok játszanivaló.  Az anyukák, apukák, nagyik, turisták dobnak némi pénzt a nevető „játékmesternek”. A térre az emblematikus tévétorony néz. Lábánál – mindkét oldalán – a teraszokon éttermek, fagyizók. Színes, idilli környezet.

Jó pár évig tartott a berlini Alexanderplatz felújítása. (Az ottani ötös metró – valóban metró, még nincs készen – építése miatt volt sokáig elbarikádozva.) De erre a térre érdemes volt várni.