Személyes és kollektív

Vásárhelyi Mária: Valahogy megvagyunk. Snagovi emlékkönyv. Ab Ovo Kiadó, Budapest, 2019, 292 oldal, 3950 Ft

A könyv számtalan érdeme mellett külön kiemelendő a történelem „családi” láttatásának oly sokszor elhanyagolt, ám a korszerű történelmi gondolkodásban egyre markánsabban jelen lévő szempontja.  A családregény jellegzetes polgári irodalmi műfaja, Thomas Mann A Buddenbrook házától vagy Martin du Gard A Thibault családjától kezdve az egymást követő generációk történetén belül mutatja be az egyes nemzedékek dinamikáját, világ- és életszemléletének korhoz, eszmékhez, új és újabb törekvésekhez kötődő folytonos változását, alakulását. A családtörténet – s részben erre vállalkozik Vásárhelyi – ugyanakkor mentális és lelki entitásként tekint a családra, s a felnőttek és gyermekek viszonyrendszerét szem előtt tartva pontos korkép megalkotására képes. A „gyermek- és nőtörténelem”, szorosan kapcsolódva ahhoz a történelmi és társadalmi szituációhoz, amely annak keretéül szolgál, mentalitástörténeti információk egész sorát képes nyújtani. Súlyos félreértés és aránytévesztés lenne, ha valaki Vásárhelyi Mária könyvét egyfajta „történelem alulnézetből” munkának tekintené. Vásárhelyi nem a történelem kulisszái mögé pillant be, hanem egyenesen a történelem privát hátterének bemutatását tekinti fő feladatának. S okkal, minthogy a személyes, a gyermeki vagy a női világ is a történelem részét képezi, hallatlan erőfeszítéseikkel, meg nem alkuvó szándékaikkal, szenvedéseikkel és megtörhetetlen elszántságukkal. Itt nem a férfiaké a főszerep, hanem valamennyiünké: férfiaké, asszonyoké és gyermekeké egyaránt. S akiknek megadatott, azoknak az életben maradást kizárólag a férfiak, a nők és a gyermekek megtörhetetlen kapcsolata biztosította.