NYILATKOZAT

A szervezetlenség, a tájékoztatás és az egyértelmű szabályok hiánya miatt áldatlan állapotok alakultak ki az Országos Onkológiai Intézetben. A kemoterápiára váró betegek hajnali 5 órától állnak sorba egy szűk lépcsőházban, hogy 7 órától sorszámot húzhassanak maguknak az aznapi vizsgálatokra.

„Minden beteget tájékoztatunk, hogy intézetünkben a munkaidő és a betegellátás 7 óra 30 perckor kezdődik. A várótermeket 7 órakor nyitjuk, a munkakezdés előtt órákkal érkező betegek extra várakozási ideje ezért értelmetlen, nem róható fel az intézetnek” – nyilatkozta az Országos Onkológiai Intézet.

„Mert hiszen a nyilatkozatok földje ez. Az egész társadalom csodálatosan össze van kuszálva nyilatkozatokkal. Itt mindent nyilatkozatokkal gyógyítanak. Nyilatkozatok bizonyítják, hogy valamely asszony erényes, hogy valamely férfi tiszta jellem. Nyilatkozatokkal reparáltatik a törvény is. Ha a kormány valami hibát tesz, nyilatkozik. Még maga a király is nyilatkozik, ha rossz hangulatból jót akar csinálni. Nyilatkozik itt mindenki. A nyilatkozatok az ország aprópénze. Ezzel fizetnek, ezzel élelmeznek. Ha valaki a lábát ficamítja ki az utcán, az utcaseprő nyilatkozik, hogy ő nem hagyott elszórt dinnyehajat a kövezeten. Ha a beteg meggyógyul, nyilatkozik, hogy életét az orvosnak köszöni, ha meghal, akkor az orvos nyilatkozik, hogy ő nem volt oka a halálának. A patikáros is nyilatkozik. Csak éppen maga a halott nem nyilatkozik. S ez is valami.” (Mikszáth Kálmán művei I. kötet, Kisregények és nagyobb elbeszélések, Galamb a kalitkában, A második elbeszélés, 1891).