Tantörténet #nagyblankáknak

1998. december 21-én, a Fidesz első uralkodásának első évében, a Napi Magyarország nevű, korabeli Fidesz-propagandalap főszerkesztője személyem és családom gyalázásnak szentelte az aznapi vezércikket (Eösszeköt, ami eösszeköt: a krokodilbőr, 1998. 12. 21). A gyalázkodás apropóját az adta, hogy néhány héttel korábban az Élet és Irodalomban megjelent egy írásom (Médiabuldózer, 1998. 12. 18.), amelyben a kormány médiapolitikáját kritizálva többek között szóvá tettem, hogy a rendkívül alacsony olvasottságú kormánylaphoz, a Napi Magyarországhoz, számolatlanul dőlnek az állami reklámmegrendelések. Merthogy a Fidesz-kormány már akkor is közpénzekből finanszírozta saját propagandamédiáját. A Napi Magyarországban megjelent írás vezérmotívuma valami olyasmi volt, hogyha valakinek – adott esetben nekem -–az apja „megcsókolta volna mindenkinek”, és „csak négy (valójában öt) év börtönbüntetést kapott egy olyan koncepciós perben, amelyben másokat felakasztottak”, és most „más bugyellárisából” – történetesen Soros Györgyéből – osztogat pénzeket, akkor az a valaki „maradjon csendbe”, „szégyellje magát”, ne kifogásolja, hogy a kormány mire költi a köz pénzét. A konklúzió pedig abban állt, hogy én – e sötét pedigré ellenére – azért kritizálom a regnáló hatalom működését, mert olyan vastag a bőr a képemen, mint a krokodilé, amelyből pedig közismerten cipőt készítenek. S minthogy a keresztényi szeretet már akkoriban is mélyen áthatotta a Fidesz által közpénzekből finanszírozott médiát, az írásban hemzsegtek a személyemre vonatkozó inszinuációk, az elmebetegtől a sunyin keresztül az csúszómászóig.