Ki téved?

VISSZHANG - LXIII. évfolyam, 23. szám, 2019. június 7.

Bokros Lajos, „egyrendbelileg”, de jó nagyot, amikor Huszár Ágnest olvasva (Az elvakart seb esztétikuma, ÉS, 2019/ 20., máj. 17.) azt hiszi róla, hogy ki akarja törölni a nemzet emlékezetéből Trianont. (Hadd fájjon! ÉS, 2019/ 21., máj. 24.) Ez természetesen „súlyos tévedés”. Erről – én ennyit. Magam, megszólítódás nélkül, saját írásomra utalva szólalok meg: kicsit meg vagyok sértve, mint Bástya elvtárs, akit már megmerényelni sem akartak. Én ugyanis Fejjel a falnak címmel (ÉS, 2019/16., ápr. 18.) Huszár Ágnesnél jóval keményebben fogalmaztam a készülő Trianon-emlékmű kapcsán. Az érdekes az, hogy írásom mondandója pont az szeretett volna lenni, ami Bokros Lajosé. Egyébként én is Bécsbe járok, nem Wienbe, pedig a nyögős város (Mátyás bús hadát nyögte) nemigen volt része a történelminek hazudott (sosemvolt) nagy Magyarországnak. Viszont a feleségemnek munkát adó nemzetközi vállalatot Augsburgban találom, és nem Ágostában, pedig a kürtös Lehel vezér (egyik illegális migrációs útján, nyereg alatt puhítva) hozta haza a fél várost. Ilyen ez a régi dicsőség. „Késik az éji homályban”.

A szerző további cikkei

LXIII. évfolyam, 49. szám, 2019. december 6.
LXIII. évfolyam, 45. szám, 2019. november 8.
LXIII. évfolyam, 43. szám, 2019. október 25.
Élet és Irodalom 2019