Elcseszett a világ

A 72. cannes-i filmfesztivál

FEUILLETON - LXIII. évfolyam, 22. szám, 2019. május 31.

A képzelet, illetve annak egyik nagyon is e világi döntéseket megalapozni képes vetülete, a hit áll a versenyprogram egyetlen valódi remekművének, Terrence Malick A Hidden Life (Egy rejtett élet) című filmjének a középpontjában. Huszonegyedik századi kalandozásai után a kortárs amerikai filmművészet legrejtőzködőbb alakja visszatért az előző század közepére, és a második világháborús Ausztria egyik eldugott hegyi vidékéről forgatott lélegzetelállító mozieposzt. 1939-ben kapcsolódunk be a történetbe, mikor a farmján feleségével és két gyerekével szinte felhőtlen boldogságban élő Franz belső és külső harmóniáját az erősödő fajgyűlölet és a háború előszele zavarja meg. Hősünk a maga egyszerű józanságával nem tudja elfogadni, hogy a másik ember puszta másságán és az erre építő mesterségesen szított félelmen alapuló gyűlölet elfogadható, és a maga kis világában, apró közösségében minden külső nyomás ellenére nem áll be a sorba. Ellenállása nem látványos és nem hősies: csupán nem hajlandó terményt adni a hadseregnek, a falubéliek rosszallásától kísérve nem áll be önkéntesnek, majd mikor behívják, nem hajlandó a parancsoknak engedelmeskedni. Még akkor sem képes a legkisebb kompromisszumra sem, mikor egyértelművé válik, hogy nemcsak ő, hanem legféltettebb családja is megszenvedi a makacsságát, és ehhez tartást a számára a jó és rossz helyét megfellebbezhetetlenül kijelölő hit adja. A legtöbb kritikus meglátása szerint ez a film a hitről szól, ám úgy gondolom, hogy Franz – valós eseményeken alapuló – példája sok inkább az e világi következményekről, illetve a hit ilyen mértékű követésének, stabilitásának a lehetetlenségéről beszél. Malick filmje a hős viselkedése és döntései ellenére azért végtelenül pesszimista, mert a történetet figyelve arra jövünk rá, hogy legtöbben kétszer is elbuknánk hasonló helyzetekben. Vagy nem tudjuk ilyen fekete-fehéren megkülönböztetni a jót és rosszat, vagy ha ez sikerül, akkor szinte soha nem vagyunk képesek a nehézségek vagy pusztán a mindennapi kényelem elvesztésétől való félelem miatt tűzön-vízen keresztül azt választani. Mindez a Malick filmjeiben Az élet fája óta ismert, az érzelmeket vizuális és auditív élménnyé, a tudatos feldolgozást szenzuális tapasztalattá transzformáló, a szó szoros értelmében magába szippantó filmnyelven jelenik meg, amelynek érző ember nem tud ellenállni. A zsűri második nagy tévedése volt, hogy ezt a filmet meg sem említették a díjkiosztón. Még ha a film vallásos érzületét nem is tudjuk magunkévá tenni, akinek szeme és füle van, nem hagyhatja figyelmen kívül azt a földöntúli moziélményt, ami a vásznon megteremtődik.

Tisztelt Olvasó!

Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.

Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (SMS-sel, bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Ha a kiválasztott írást szeretné elolvasni, a „Megnézem a reklámot” gomb megnyomását követően, egy reklámvideó megtekintése után a cikk azonnal betöltődik. Ez esetben nincs szükség regisztrációra.

Ha legfrissebb számunk összes cikkére kíváncsi, vagy az online archívumhoz kíván hozzáférni, mindezt a megszokott módon elérheti.

Regisztrációt követően SMS-sel, bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.

vagy
A szerző további cikkei

LXII. évfolyam, 21. szám, 2018. május 25.
LXII. évfolyam, 9. szám, 2018. március 2.
LXI. évfolyam, 22. szám, 2017. június 2.
Élet és Irodalom 2019