2666 nyomában

A regény elején A kritikusok könyvében a két prof, Pelletier és Espinoza a négyes harmadik tagjáról, Liz Nortonról folytatott telefonbeszélgetéséről Bolaño úgy számol be, hogy felsorolja, melyik szó hányszor hangzik el. Első helyen magától értetődően a beszélgetés témája, Liz Norton végez, 50-szer mondják ki a nevét, második 24-gyel a barátság, harmadik a szem-kéz-haj triptichon 14-gyel, negyedik a sors 10-zel… A teljes regény esetében ugyanezeket a szavakat számolgatva más a sorrend: a barátság 29-szer szerepel, a szem-kéz-haj hármas 16-szor, a sors 49-szer. Egyéb szavakat tekintve, az élet 529-szer, a halál 199-szer. A gyűlölet 5-ször, a szeretet 94-szer.

A magyar fordítás (Kutasy Mercédesz) kiválóságát mutatja az is, hogy a spanyol eredetiben hasonlóak a számok, például a destino (sors) 51-szer fordul elő, az amistad (barátság) 23-szor. Az angolban a sors 330-szor szerepel, igaz, az egyik szereplőnek Fate a neve, és ha ezt leszámítjuk, akkor nagyjából ugyanannyi fate-et kapunk (47-et). A jó–rossz arány mindhárom nyelvben majdnem ugyanaz, a spanyolban és a magyarban is négyszer több a jó (bueno), mint a rossz (malo), az angolban háromszor. Az angol élet (life) 150-szer említődik, a halál (death) 92-szer, a spanyolban hasonló az állás (vida – muerte: 184 – 108). A magyar „élet” szó magas számát (529) az magyarázza, hogy olyan szókapcsolatokban is benne van, amilyen „a kurva életbe”. Ami még feltűnt, hogy a félelem (miedo) összesen 114-szer jön elő a spanyol eredetiben, a magyarban csak 69-szer. Ami nem jelenti, hogy nem volna ugyanannyi félelme a magyarnak, csakhogy olykor igésíti a főnevet (félni), míg a spanyol megtartja: aki fél, a félelmet birtokolja, vagy rátapad a félelem, vagy a félelem rabja lesz.