KULTÚRHARC

PÁRATLAN OLDAL - LXIII. évfolyam, 21. szám, 2019. május 24.

Kitűnő színész barátom segítsége révén volt szerencsém élvezni a kolozsváriak Velencei kalmár előadását a Vígben. Shakespeare (szerintem) legjobb darabját szenzációs rendezésben láthattuk. A grúz rendező bravúrosan oldotta meg a megoldhatatlannak látszó feladatot. Hű tudott maradni a szerzőhöz, egyszersmind érvényes – humánus és keresztényi – mondanivalót adott nekünk, Auschwitz utániaknak. Amikor a darab vége felé Shakespeare legmodernebb és legjobban megírt nőalakja – történetesen férfinak adva ki magát – feloldja a feszültséget, és egy jogi fondorlattal jobb belátásra bírja az antiszemita kalmáron bosszút állni szándékozó zsidót, a nézőtér néma csöndben lélegzett fel. Kivéve az előttem ülő párt. Ők is megkönnyebbültek, de hangosan nevettek. Azt gondolom, örültek, hogy a zsidó pórul járt. A ruhatár felé menet láttam őket szemből. A férfin landestracht zakó volt, a hölgyön stilizált piros bocskai. Magyarul beszéltek.

A szerző további cikkei

LXIII. évfolyam, 33. szám, 2019. augusztus 16.
LXIII. évfolyam, 31. szám, 2019. augusztus 2.
LXIII. évfolyam, 30. szám, 2019. július 26.
Élet és Irodalom 2019