Szöveg-test

Az egyik legkorábbi – most új német kiadásban hozzáférhető vált – művében, A melankóliakezelés történetében állítja, hogy a melankólia nem más, mint az érzékileg izgatható, irritálható lét megbetegedése, míg egy szöveg éppen ezt az izgató, olykor végsőkig feszített helyzetet teszi az ábrázolás tárgyává. A beteg állapot éppen azt mutatja meg, hogy amíg itt nem tudunk minden tünetet visszavezetni egyetlen és kizárólagos eredetre, addig a szöveg eleve eredetvesztő kiindulás, és nem ad ésszerű magyarázatot arra, ami az alakban megtestesül. „A logika soha nem hatolhat el addig, ahol az őrületet kiváltó eszme gyökerezik.” A műalkotás körüljárhatja megképződésének pontjait. Műve végén Starobinski kiemelte, hogy az orvoslás szerénységet tanúsít, éppen azért, mert egy pontig tudja feltárni a tünet-együttest, sőt itt vigasztalan coenaeisthesisről beszél, ami nyilván úgy értendő, hogy az egymást fedő, zavaró érzékelések – amelyektől egy irodalmi szöveg nem riad vissza – itt nem engedik a dolgok transzparens észlelését. Hogy mennyire meghatározó ez az együttes érzékelés és észlelet, azt Baudelaire Utazás Cytherébe című verse kapcsán is megmutatta.