Válasz Kunszabó Zoltánnak

A Széchenyi-díjat 1990-ben a tudományos élet kiemelkedő képviselőinek elismerésére hozták létre az Állami Díj utódaként. A 2019-es kitüntetettek, Csermely Pétertől Pócs Éváig, Fodor Páltól Kulin Ferencig mindannyian a tudományos megismerés szolgálatában állva gazdagították a világról való tudásunkat. Kiválóságukat tudományos fokozatok mellett sokszor idézett magyar és idegen nyelvű közlemények sora bizonyítja, tanítványok tucatjait indították el az alkotói pályán.

Mint Egy kitüntetés margójára (ÉS, 2019/12., márc. 22.) című cikkemben megírtam, ebbe a sorba nehezen illeszthető Barsi Balázs ferences szerzetes, akivel kapcsolatban a hivatalos indokolás sem kimagasló tudományos munkásságot említ, hanem a „generációkat megérintő lelkiségi irodalmat gazdagító publikációs tevékenységet” emeli ki.

Írásom elsősorban a kitüntetettnek az Antigenderista eskü néven ismert szövegére vonatkozott, amely arra szólítja fel az esküt letevőket, hogy „életük árán is harcoljanak a genderideológia minden tétele ellen”. Ez nem a tudományos megismerés, még csak nem is a lelkiségi irodalom hangja, hanem az a militáns hangvétel, amelyet Deák Dániel így jellemez: „A katolikus egyház nemegyszer diadalmas, sőt harcos egyháznak látja és láttatja magát. A militáns hangok időről időre felerősödhetnek, és a tolerancia megvonása akár erőszakhoz is vezethet. Ez esetben a vallás nem a megbékélést szolgálja, hanem ellenkezőleg, az erőszak okozójává és igazolásának eszközévé válik.” (Keresztény demokrácia?, ÉS, 2018/30., júl. 27.)

Kunszabó Zoltán válaszcikkében (Vermet ás, ÉS, 2019/14., ápr. 5.) nekem a „támadás” és a „megbélyegzés”, valamint a „lejáratás szándékát” tulajdonítja, szerinte „teljesen alaptalanul vádol”-om Barsi Balázst,  írásom „valódi céljának az bizonyul, hogy a gyűlölködés és gyűlöletkeltés bélyegét süsse rá napjaink egyik legjelentősebb keresztény gondolkodójára”. Nemtelen céljaim érdekében „nem válogatok az eszközökben”, cikkem „hemzseg a ferdítésektől és a megalapozatlan, pusztán hangulatkeltésre alkalmas következtetésektől”.

Kunszabó egyetlen mentséget talál számomra, a tudatlanságot: „ha a szerző ismerné a fogalom jelentését...” (...), „vádjainak egy része egyszerűen tájékozatlanságból fakadó félreértéseken, illetve szövegértelmezési problémákon alapul”.

Az, hogy Kunszabó „szövegértelmezési problémákat” tulajdonít nekem, különösen találó annak fényében, hogy több mint száz magyar és idegen nyelvű nyelvtudományi közlemény szerzője vagyok, az ELTE és a Pécsi Tudományegyetem nyelvtudományi doktori iskoláin két évtizede vezetek kurzusokat, tizenegy hallgató szerzett PhD-fokozatot témavezetésemmel.

Nyelvészként csak a nyelvhasználatból indulhatok ki, a szavak és a mondatok lexikai és pragmatikai jelentéséből. Barsi Balázs Antigenderista esküjének leggyakoribb igéi a következők: megvetem, elítélem, nem tisztelem, gyűlölöm, harcolok ellene. Ezek bizony nem a keresztényi szeretet, hanem a gyűlölet, az erőszakra való felhívás igéi.

Ha ezt a tevékenységet jutalmazták a legmagasabb magyar tudományos kitüntetéssel, a Széchenyi-díjjal, nagyon rosszul tették.