„Minek nevezzelek?”

VISSZHANG - LXIII. évfolyam, 14. szám, 2019. április 5.

Ha egyszer elköteleztük magunkat egy világkép mellett, nehéz tőle megválnunk, főleg, ha az a világkép a lehető legnagyobb egyszerűséggel írja le az általunk ismert valóságot. Garami Lászlónak a materialista világkép ilyen. Írása (Érzelmileg, ÉS, 2019/13., márc. 29.) szerint, amellyel Ópium? Orvosság? című cikkemre (ÉS, 2019/4., jan. 25.)  reagál, a materializmus még mindig az egyedül üdvözítő világnézet. Pár milliárd emberi lény ugyan másfajta üdvösségre vár, de most nem ez a lényeg. Sőt, biztos vagyok benne, hogy Garami László nagyon hasonlóan gondolkodik a világról, mint én, aki szkeptikus ateista vagyok. Belefér‑e a materializmus gondolatkörébe a teljes elektromágneses spektrum a különböző energiaszintű fotonokkal, amelyeknek a nyugalmi tömege zéró? Belül van-e a materializmus fogalmán a maghasadás és a magfúzió, amelyek sértik az anyagmegmaradás törvényét, és a köznyelvben tömeg-energia ekvivalenciával magyarázzuk ezeket a jelenségeket, pedig jól tudjuk, hogy ezek a szubsztanciák nem mindenben ekvivalensek? A materializmus szerint a világ végtelen nagy, de megismerhető. A modern fizika szerint az elemi részecskék nem a makrovilág racionalitása és kauzalitása szerint működnek,  a határozatlansági reláció a kvantumos rendszerek alapvető tulajdonsága, a hely és az impulzus egyszerre történő megismerése lehetetlen. Ezek a tények sokakat arra inspiráltak, hogy a materialista helyett a fizikalista kifejezést használják. Az anyag, a matéria már kevés a világ leírásához, de ezzel eszemben sincs feltételezni valami transzcendens létformát, istenségeket vagy bármilyen teleológiát. Érdekes még, hogy Garami László szerint „ [h]a a lélekvándorlás igazolható lesz, az maga lesz a materializmus igazolása”. Ez minden bizonnyal túlzás; ha valaki mostani élete bűnei vagy erényei miatt mongol pásztorként vagy jegesmedveként reinkarnálódna, biztosan megrendülne a hite a materializmusban. Garami László materializmusán még a parúzia, Krisztus második eljövetele sem fogna ki. Engem megrendítene, hogyha Krisztus újra eljönne, feltámasztaná a halottakat, megtartaná az utolsó ítéletet, örök boldogsággal jutalmazná a jókat, és örök kárhozattal büntetné a gonoszokat, mert hát ez lenne a parúzia, vagy kétmilliárd ember reménye. Persze nekünk ez csak gondolatkísérlet; csak azt kísérli meg bizonyítani, a világ túl nagy ahhoz, hogy egyetlen kifejezéssel a lényeg megragadható lenne, legyen ez a kifejezés akár a keresztyénség, akár a materializmus.

A szerző további cikkei

LXIII. évfolyam, 32. szám, 2019. augusztus 9.
LXIII. évfolyam, 28. szám, 2019. július 12.
LXIII. évfolyam, 26. szám, 2019. június 28.
Élet és Irodalom 2019