FELSÉG-SERTÉS

Mint azt régebbről tudjuk: fél disznót nem tartunk az ólban, mert eldől. Manapság nem a fél disznó, csak a sorsa dől el. Közhírré lett, hogy a Mátrai Hőerőmű húsra éhes, de nagyböjtre, húsvétra és pünkösdre készülődő dolgozóit egy-egy élelmiszeripari zsákba csomagolt fél sertéssel ajándékozza meg a cég aktuális, mondhatni kormányhoz fölöttébb közeli tulajdonosa, főként az elmúlt hónapok kitartó munkáját honorálva, és előlegszerűen díjazva a hamarosan esedékes EU-s választások nagy odafigyelést igénylő szavazását. Mint tudjuk, a disznó minden porcikája elfogyasztható, mi ennek jó, mi annak, így hát kimondhatjuk: ezekben az odaajándékozott fél sertésekben sincs semmi kivetnivaló. A fejlődés tapintható: valaha zsíros kenyérrel és sörrel édesgették magukhoz a szavazókat, később gulyáslevessel és beígért vállveregetéssel, most épp a fél sertésnél tartunk, ami csak névlegesen az, valójában kétharmad sertés. Bár szóvá teszem, de én ezt a disznóságot nem ítélem el, ennél nagyobbakra tartogatom az indulatomat, egyébként is félek, hogy beperelnek a kormányközelinek mondható disznótelep-tulajdonos magyar kisnyugdíjasok. Hogy mi lesz a vád: felségsertés.