Az élő Wallenberg

VISSZHANG - LXIII. évfolyam, 10. szám, 2019. március 8.

Gervai András kitűnő cikkben (Elárulva és elfelejtve, ÉS, 2019/9., márc. 1.) elemzi a magyar olvasót meglepő tényt, hogy a világszerte hősként tisztelt Raoul Wallenbergről több mint négy évtizeden át igen kevés szó esett Svédországban. 1993-ig kellett várni, hogy emlékművet állítsanak neki. Gervai kontrasztként kiemeli, hogy az USA 1981-ben a külföldieknek adható legnagyobb elismerésben részesítette Wallenberget: az Egyesült Államok díszpolgára lett. (Előtte egyedül Churchill kapta meg ezt a címet.) Hadd egészítsem ezt ki azzal, hogy a Wallenberg díszpolgári címéről szóló törvényjavaslatot Tom Lantos terjesztette az amerikai Kongresszus elé. Ugyancsak Lantos kezdeményezésére lett Wallenberg a magyar főváros díszpolgára.

A magyar származású kongresszusi képviselő 2003-ban felkereste Medgyessy Péter miniszterelnököt, és azt mondta neki, hogy ha az USA ilyen kimagasló címet adományozott Wallenbergnek a budapesti zsidók mentéséért, itt volna végre az ideje, hogy Magyarország kövesse ezt a példát. Lantos elmondása szerint Medgyessy sajnálkozva széttárta a karját, mondván, hogy ez lehetetlen, mert a Magyarország díszpolgára kitüntetés nem létezik, és azt tanácsolta, menjen el Demszky Gáborhoz, javasolja, hogy Wallenberg legyen Budapest díszpolgára. Lantosnak a miniszterelnök „lehetetlenje” azt juttatta az eszébe, hogy Wallenberg nem ismerte a lehetetlent. Budapest akkori főpolgármestere mindig is szívügyének tekintette Wallenberg emlékének ápolását, de problémát okozott, hogy a díszpolgári címről szóló fővárosi rendelet szerint ez csak élő személynek adományozható, posztumusz nem adható ki. A városháza nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó ügyosztálya vezetőjeként én kaptam Demszkytől a feladatot, hogy tárgyaljak Lantossal valamilyen megoldásról. Nincs ezzel semmi gond, mondta Lantos, Wallenberg megkaphatja élő emberként a díszpolgárságot, ugyanis a 2001-ben közzétett szakértői jelentés alapján a svéd hatóságok nem tartották bizonyítottnak az orosz hivatalos vizsgá­lat­nak azt a konklúzióját, hogy a szovjet állambiztonság 1947 júliusában a moszkvai Lubjanka börtönben végzett Wallenberggel. Göran Persson svéd mi­nisz­terelnök ezután kijelentette, nem tartja kizártnak, hogy még életben van, kor­mánya folytatja az erőfeszítéseket az igazság kiderítésére. És miért is ne él­het­ne, tette hozzá Lantos, hiszen 1912-ben született, most lenne 91 éves. Erre hivatkozással készítettem el a közgyűlési előterjesztést, amelyet Demszky mellett aláírt a jogszabályok betartását kíméletlenül ellenőrző főjegyző is, majd a fővárosi képviselőtestület megszavazta, csupán a MIÉP-frakció morgott ellene. Így lett Raoul Wallenberg 2003. november 17-én Budapest díszpolgára élő emberként. Büszkén vallottuk, hogy Wallenberg velünk él.

A szerző további cikkei

LVII. évfolyam, 38. szám, 2013. szeptember 20.
LVII. évfolyam, 7. szám, 2013. február 15.
LIV. évfolyam 46. szám, 2010. november 19.
Élet és Irodalom 2024