OK, NÉRÓ!
PÁRATLAN OLDAL - LXIII. évfolyam, 10. szám, 2019. március 8.Néró, az ötletgazdag populista császár sokáig igézetében tartotta a római embereket. Hatalomra lépésekor kijelentette, hogy Augustus előírásai szerint fog kormányozni, és egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy bőkezűségét, nagyvonalúságát, sőt szívélyességét fitogtassa. A súlyosabb adókat vagy egészen eltörölte, vagy mérsékelte. Fejenként 400 sestertiust osztott ki a népnek, a pretoriánusokat pedig havonta ingyenes gabonával látta el stb.
Igényes kultúrpolitikát is folytatott, az istenek tetszésére. Nem tagadta, hogy felettébb jó énekes, akit hallgatni mindenkinek a legnagyobb megtiszteltetés. Biztos, ami biztos, mialatt ő énekelt, senki nem hagyhatta el a színházat, még a legkényszerítőbb okból sem. Így aztán, mondják, voltak asszonyok, akik előadás alatt szülték meg gyermeküket. A kor jeles énekversenyein temérdek babért begyűjtött. Győzelmét mindig maga hirdette ki – ezért aztán mindenütt versenyzett kikiáltásban is.
A sportot, na, azt kifejezetten imádta. Nagy sportember is volt. Többször indult például kocsiversenyen. Az olimpián még tízes fogatot is hajtott, de kirepült a kocsiból, és bár visszasegítették, mégsem bírta végig, és kiállt a futamból. Ettől még persze megkapta a győzelmi koszorút.
Úgy tartotta, a pénz és a gazdagság csak akkor boldogít, ha pazarolják. Ezért sem az ajándékozásban, sem a költekezésben nem ismert mértéket. Nem csoda, ha a kincstára annyira kimerült és elszegényedett, hogy még a katonák zsoldjának és a veteránok végkielégítésének kifizetését is húznia-halasztania kellett – így aztán koholt perekhez és nyílt rabláshoz folyamodott. Ha valakit feladattal bízott meg, mindig hozzáfűzte: „Tudod, mi kell nekem, ugye?” Vagy: „Azon legyünk, hogy ne maradjon senkinek semmije!”
Már közel jártak ehhez, amikor magához tért a némileg bamba populus Romanus. Az egyik utolsó csepp a pohárban az volt, amikor híre ment, hogy egy gabonaszállító alexandriai hajó homokot hozott az udvari birkózók számára, miközben éhínség sújtotta az egész várost.
(Suetonius Császáréletrajzok című műve szövegének felhasználásával.)