A halott akarata
(A saját magam emlékére)
PRÓZA - LXIII. évfolyam, 9. szám, 2019. március 1.Infernális a halott akarata, hogy – többször is megnéztük a ravatalon – még egy utolsó darabot ír. Ezen dolgozik, pontosan ezt nyilvánította ki a végrendeletében, hogy a halála, úgymond, semmiféle gondot nem okoz számára, ő ugyanúgy tovább dolgozik, mint aki él. Többször is összefutottunk, próbáltuk értelmezni, miként is lehetséges ez. Zenedarabot ír, holott tudtunkkal soha nem volt különösebben képzett zenész. Egyáltalán ismerte a kottákat, volt-e mélyebb zenei műveltsége, játszott-e valamilyen hangszeren? A felesége kopaszra vágatta a haját, a gyerekei mindenféle hangszerekkel próbálkoztak előttünk. Megbűvölte őket, hogy apjuk olyan dologba tenyerelt, amikben maga sem hihetett. Mint egy kopasz madár, amelyik csak azért repül, hogy összeszedje a közben kihullott tollait.
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
