Nem voltak franciák…

Soós Eszter Petronella legutóbbi – egyébként mélyen átgondolt, alapos és nagyszerűen megírt – cikkében (Lehet-e Pétainre emlékezni?, ÉS, 2019/8., február 22.) van egy jelző, amivel nem tudok megbékélni. A szerző ugyanis – Philippe Pétainnek a deportálásokért való felelőssége kapcsán – két ízben is él a „francia zsidók”, illetve a „francia zsidóság” kifejezéssel (kiemelés tőlem – Á. P.). Mindezt nem tenném szóvá, ha nem érezném, mennyi fájdalom és tragédia van e mögött a rosszul megválasztott jelző mögött.

A Vichy-rezsim 1942 márciusa és 1944 júliusa között nem kevesebb mint hetvenöt szerelvényt indított a náci haláltáborokba; az áldozatok száma csaknem hetvenhatezer (köztük tizenegyezer gyerek). Ezek a szerelvényeket azonban jórészt hontalan vagy idegen állampolgárságú (főleg lengyel, német, orosz, osztrák, román, magyar stb.) „zsidókkal” töltötték meg, a francia állampolgárságú „zsidóknak” nem kevesebb mint kilencven százaléka túlélte a katasztrófát.