Hillbilly elégia

Frank Tibor cikkében (Félidő, ÉS, 2019/3., jan. 18.) Peter Binzen egy 1970-ben megjelent könyvét idézi, amely a „fehérvárosi” Amerika szavazóinak összetételét, társadalmi helyzetét, nézeteiket elemzi. Hadd idézzek itt egy 2016 júniusában napvilágot látott, szociográfiai igényű, önéletrajzi ihletésű könyvet, J. D. Vance Hillbilly Elegy (Harper Collins) című művét. Magyarázatként: hillbilly-nek Amerikában a kis iskolázottságú, főleg az Appalache-hegységben élő fehéreket nevezik. Vance maga is egy ohiói acélvárosban, a ma már csak rozsdaövezetnek nevezett területen született és nőtt fel, és sok társával ellentétben addig küzdött, míg a haditengerészetnél eltöltött, haszontalan évek után az Ivy League egyik egyetemén a Yale-en végzett. Könyve szenvedélyes és személyes analízise egy, az elmúlt negyven évben szétforgácsolódott kultúra csődjének. Kirajzolódik családja sok-sok tagjának lecsúszó és értelmetlenné váló élete, mely az alkoholizmusba, a kábítószerezésbe fulladt kilátástalanságot tükrözi. Mindaz, amiben addig hittek, az amerikai álom, rémlátomássá váló szegénységgé süllyedt, és ebben a helyzetben érkezett Trump, aki az unásig idézett jelszavával, és semmi mással, a „Make America great again” bűvöletében csábította magához ezeket az embereket, hogy azután minden maradjon úgy, ahogy addig is volt. És hogy meddig fognak benne hinni, kitart-e a remény a következő választásig? Ki tudja.