A vallomás
PRÓZA - LXIII. évfolyam, 8. szám, 2019. február 22.A gyász tompa hetei után – mikor úgy érezte, mély kútba zuhan, és élete a behúzott függönyök mögött növényi vegetálásra csökkent, nem mozdult ki, alig evett-ivott, telefont nem vett fel, és ő se hívott senkit – Icuka lassan megváltozott. Maga se tudta, szerette-e a férjét (néha gyűlölte, legyünk pontosak), bár a hiánya beteggé tette, de ez a hiány mostanra önsajnálattá torzult, és valami még rosszabbá, mikor meglátta a másik nőn a fekete kosztümöt.
– Na, most! Na, most mindjárt bevallja – gondolta Icuka, ahogy a zokogó Katalint nézte. Katalin, nem ám Kati, pláne Katika. – Na, te se leszel már fiatalabb, nézte dühvel az ötvenkét éves Icuka, aki már sok éve azt a fonnyadt, korán őszült, sápadt alakot mutatta, amit ma. Tudta persze pontosan, hány éves Katalin (negyvenhárom), még a születésnapját is tudta (július tizennyolc), sok évig okozott neki gyötrődést ez a nyárközepi nap, mert látta, hogy milyen titkos izgalmakat okoz, milyen rosszul leplezett készülődést valaki életében, akinek gondolnia sem lett volna szabad a szép Katalinra.
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
