HOGY VÁLJUNK MEG?

Az egyik fővárosi középiskolában népszerű az etikatanár. Az egyetemen filozófia szakon végzett, évekig tanította e tárgyat; az alaptanterv valahányadik változásakor bízták meg az etika oktatásával, a kétezres évek elején. Sok diák választja az etikát érettségi tárgyként, az oktató az érettségi elnököktől sorra kapja a dicséretet felkészültségéért, egyedi tételeiért. Teljesítette a mentortanári pedagógus szakvizsga követelményeit is; egyetemisták tanulnak tőle. Ebben az évben iskolája felterjesztette… ja, nem. Ebben az évben iskolája a tankerülethez fordult a kérdéssel: taníthat-e ezen képesítéseivel etikát a tanár úr?

A tankerületi igazgató válaszlevelében közölte: a munkáltató dönthet úgy, hogy elfogadja a filozófia szakos végzettséget igazoló diplomát, ha az bizonyítja: „a tanulmányok során elsajátította az etika tantárgy oktatásának módszertanát”. Amennyiben a munkáltató nem fogadja el a diplomát, úgy százhúsz órás továbbképzés keretében kell a „módszertant elsajátítania” a tanárnak. A képzés önköltséges.

A munkáltató végül az igazgatóra bízta a döntést, aki a tanfolyam elvégzésére utasította a tanárt. A tanár úr is döntött: otthagyja a gimnáziumot.