FJODOR ÉS LŐRINC

PÁRATLAN OLDAL - LXIII. évfolyam, 4. szám, 2019. január 25.

Újra kellett olvasnom A Karamazov testvéreket. Már egy ideje késztetést éreztem, de mostanában többször találkoztunk; interjú, beszélgetés, olvasmány: hivatkozások a regényre. Nem halaszthattam, eljött az idő: harmadszorra, tízen-valahány év után levettem a polcról. A hatás, ami most ért – sok mindenben más, mint ami az előző olvasások alkalmával – nem ide tartozik. De egy észrevétel talán igen.

Az idős Karamazov, Fjodor Pavlovics gátlástalan, modortalan (és a szinonimák sora) földbirtokos. És közben: ha vitatkozik fiaival, Schillert idéz, ismert gondolkodókra hivatkozik, francia szavakkal tűzdeli kirohanásait. Nappalijában álló könyvszekrényéből szolgája kezébe ad köteteket: olvassa! (És csalódik, ha nem ér el eredményt.)

Nézzük a mi leggazdagabb birtokosunkat (föld, víz, levegő? stb.)! Ki tudja elképzelni róla, hogy tud bármely irodalmi műből idézni, idegen nyelvű kifejezéseket használni; hogy filozófiai, szépirodalmi művet ad beosztottja kezébe?

Persze könnyen bizonyíthatna: egy tőmondatnál többet kellene mondania, amikor nyilatkozik (ha egyáltalán). A megszólalás előtt olvashatna. Akár Dosztojevszkijt.

A szerző további cikkei

LXV. évfolyam, 30. szám, 2021. július 30.
LXV. évfolyam, 26. szám, 2021. július 2.
LXV. évfolyam, 25. szám, 2021. június 25.
Élet és Irodalom 2021