Se isten, se ember
PRÓZA - LXII. évfolyam, 50. szám, 2018. december 14.Volt egyszer egy kis mesztic fiú, állítólag ő látta egyedül a világon a szerelmet. Valahol Mexikóban, egy meredek, hepehupás utcácska egyik alsó házának lépcsőjén gubbasztott, amikor feltűnt neki egy furcsán vánszorgó alak. Semmihez sem hasonlított. Se ember, se isten nem lehet, gondolta. Volt ideje szemügyre venni, a tikkasztó hőségben kihalt minden utca és tér, ő pedig észrevétlen ücsörgött az árnyékban. Nem isten ez, nem is ember, merengett, de valami földöntúli. S alig él. Köpenye piros vércsíkot rajzol a köveken.
Hisz ez a szerelem, gondolta a fiú. Az egyik lába hiányzik. Azért húzza azt a vékony, vörös vonalat maga után, az marad emlékként annak, aki elvesztette. Minden szerelmesnek van olyan utcája, ahova fáj bemenni. Ez a csík jelzi.
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
