FÜGGETLEN

A magukat a tényektől többnyire sikeresen függetlenítő kormánypárti publicisták nem győzik kétségbe vonni az ellenzéki média függetlenségét. Mintha ezzel feledtethetnék, hogy ők a hatalom várfalai mögül gúnyolódnak az ostromló – spirói szavakkal – pár csenevészen, kinek kilóg a feneke a nadrágból. De ugye azokat, ahogy a fél világot, Soros pénzeli, akinek még a New York Timesra is „fussa”, hiszen vásárolt pár millióért részvényeket a lapban, amelynek amúgy bő másfél milliárdos az éves bevétele, s még mindig az ezer legnagyobb amerikai cég közé sorolják. De amióta sorra jelentet meg cikkeket Orbániáról, nem úszhatta meg a leleplezést: csak bújik „a független-objektivitás álcája mögé”, amit egy ilyen álcát nem viselő hazai élobjektív akként is bizonyít, hogy „a lap szélsőségesen Donald Trump-ellenes, viszont a demokratákért és Hillary Clintonért valósággal rajong”. Erről sürgősen értesíteni kellene Hillaryt, akinek egész – a vereségéhez perdöntően hozzájárult – e-mail ügyét e rajongója leplezte le, persze az objektivitás látszatát kergetve.

Nem akarok kötözködni, de van itt egy piciny fogalomzavar. A függetlenség elsősorban a hatalomhoz való viszonytól függ. Ha pedig a laptulajdonos nem a várfalakon belüli, akkor a hagyományos értelmezés szerint bizony független, s akár még Soros is lehet. S akkor még az ő – kormánypárti médiánkban naponta bővülő –bűnlistájára sem vehetjük fel, hogy úgy-ahogy pótolja a mai hazai porondról fájdalmasan hiányzó Kornfeldet, ki pénzt adott Pethő Sándornak a Magyar Nemzetre. S noha ő is zsidó volt, Horthyék mégsem plakátolták vele tele az országot.